A Tudor kert

 

Bevallom, nem tudnék dönteni, hogy mely stílusú kert a kedvencem. Mindegyiknek sajátos a hangulata és mindegyik magával tud ragadni. Nincs ez másképp a Tudor kerttel sem. De nézzük meg, mik jellemzik a Tudor-kertet!

Először is ne feledjük, hogy VIII. Henrik korában vagyunk, amikor is a nagyzolás, a felvágás és a megalománia jellemezte a királyi és nemesi birtokokat, így a kerteket is. Később, VIII. Henrik lánya, I. Erzsébet korában sem volt ez másképp, amikor is rácsozott lugasokkal és pavilonokkal, virágágyásokkal, rózsakertekkel és gyümölcsösökkel és az elmaradhatatlan szökőkúttal igyekeztek elkápráztatni a királynőt. Az orvosok ekkor már rájöttek, hogy fontos a testmozgás, így javasolták a kerti sétát, amit rossz idő esetén az udvarházak hosszú folyosóin tettek meg.

Domb

A Tudor kert továbbra is zárt volt, bár méretét tekintve egyre nagyobb lett. Egyik legfőbb jellemzője, hogy elkezdték a terepet rendezni és dombokat emeltek. A domb egyben vallási szimbólum is volt (kálvária), ahol meditálhattak illetve, ahonnan szemmel tarthatták a kert falán kívül történteket. Ne csak szimpla dombra gondoljunk ám, hanem spirálban épített dombokra is. Állt domb Hampton Court-ban, Montacute birtokán, sőt, a későbbi kertekben előfordult, hogy több dombot is építettek. Sajnos nagyon kevés tudor-kori domb maradt fönn.

 

Bankett házak

A Tudor kertek sarkában pavilon szerű, ún bankett házakat építettek különböző méretben és formában. Míg manapság a bankett ünnepi ebéded vagy vacsorát jelent, addig a Tudor korban a bankett gyakorlatilag a desszertet jelentette. A lakoma mindig az udvarház csarnokában volt, s amikor befejezték az evést, akkor a vendégek a kertbe vonultak, ahol a bankett-házban már várta őket a desszert. Ezek a bankett házak különös hangulatot kölcsönöznek a Tudor-kertnek, amikre ma oly’ romantikus szemmel tekintünk.

 

Útvesztő és labirintus

Az útvesztők és labirintusok az ember üdvösséghez vezető szövevényes útját szimbolizálják. Az első útvesztőket templomkertekben építették a 12. században, de ezeket még a földben rakták ki téglákkal vagy kövekkel, majd szépen lassan a kert díszítőeleme lett. A 16-17. században divatba jött a sövénnyel kirakott útvesztő, ám ekkor még csak térdig ért. Az ember nagyságú útvesztők csak később, a 17. században terjedtek el azok után, hogy III. Orániai Vilmos és felesége, Mária 1690-ben a Hampton Court-palota kertjében megépítette az elsőt. Ez a legrégebbi magas útvesztő Angliában. Elsősorban nem azért kedvelték, mert el lehetet benne veszni, hanem a sövények közé ültetett gyógy- és fűszernövények illata miatt.

A labirintus és az útvesztő nem ugyanaz. Az előbbiben csak egy út van és nincsenek elágazásai, így tulajdonképpen nem lehet benne eltévedni, utóbbiban több út is van, elágazásokkal, amelyek nem vezetnek a középponthoz.

Csomó- vagy sövénykertek

A csomó- vagy sövénykertek I. Erzsébet királynő idejében jelentek meg és roppant népszerűen voltak. Egy négyzet vagy téglalap alakú kertet több geometriai formára osztottak és bennük különböző virágokat, gyógy- és fűszernövényeket ültettek, csakúgy, mint az útvesztőkben. A csomókertek ösvényét kaviccsal borították, az alakzatokat pedig sövénnyel választották el egymástól.A kisebb kertekben egy, nagyobbakban akár hat, nyolc csomókertet is találni.

 

 

 

Amikor bekukkantok egy Tudor-kori bankett-házba, mindig arra gondolok, milyen jó lenne dolgozó- vagy olvasószobának, esetleg műteremnek. Valahogy nem tudom elképzelni, hogy csak süteményt vagy édességet egyek egy ilyen csodás épületben. És te?