Angol falusi kutak

Jó, jó, lehet, hogy a cím nem valami izgi, de hidd el, érdemes elolvasni (nem lesz hosszú) és leginkább megnézni a képeket, mert elképesztő dolgokat fogsz látni, ígérem.

Szóval újabb szerelem következik:

Hogyan kezdődött?

Nos éppen vagy 200 km-t utaztunk, hogy lencsevégre kapjam Nagy-Britannia legrégebb óta üzembe állított és még mindig működő postaládáját, amikor is az egyik falu közepén megpillantottam egy gyönyörű kutat, amit az angol village pump-nak hív. (Hadd jegyezzem meg, talán helyesebb lenne a kézi szivattyú vagy norton kút használata a magyarban, mégis, az egyszerűség kedvéért kútnak fogom nevezni.) Azonnal kipattantam a kocsiból és lefotóztam és már akkor tudtam, hogy valamikor terítékre fog kerülni a téma, és lám, tavasztól kezdve gyűjtöm a kutakról a fotókat (voltunk „kút-vadászaton” és egészen biztosan dilisek vagyunk 🙂 ), és azóta jártunkban keltünkben mindig megállunk, ha belebotlunk egybe.

Miért édekesek az angol kutak?

Talán azért, mert Magyarországon csak három típust ismerünk igazán. A gémeskút és a kerekeskút a legelterjedtebb, na meg a posztkommunista, kék, nyomós kút, amelyekből egyre kevesebb található, mivel az önkormányzatok sorra szerelik le. Egyrészt már nem indokolt, hiszen a legtöbb házba már bevezették az ivóvizet, másrészt költséges fenntartani. Sajnálom őket, valahogy hozzátartozott a gyerekkorom biciklizéseihez és kirándulásaihoz, és jó volt hideg vizet inni a kék kutakból. Szóval nálunk ezeket a kutakat lehet megtalálni és bár nem végeztem mélyebb kutatást, úgy gondolom, talán a kerekes kútból találni a legtöbb dizájnt. Ezzel szemben Angliában rengeteg féle kút létezik és érdekes módon, nem nyitottak (hála istennek, valamiért félek a magyar kutaktól), mint nálunk.

Na de mit érdemes tudni róluk?

Nos, nem mennék bele a kutak eredetének a történetébe, a terminológiába és a szerkezeti felépítésébe, inkább igyekszem kiemelni az érdekességeket.

A római kor utáni Angliában fa kutakat használtak, melyeket többnyire tölgyből, szilfából és gesztenyefából készítették. Mivel a fa az idők során elrohadt, kevés maradt fenn belőlük. Később ólomból készítettek kutakat, melyeket gyakran díszítettek is, hiszen az ólmot puha fém lévén könnyen meg lehetett munkálni. Ezeket a kutakat gyakran egy téglalap alakú tartállyal vagy vályúval látták el, melyet a gyártó levél, virág, fa, angyal, csillag, félhold vagy nap motívummal, a saját nevének kezdőbetűivel és az évszámmal díszített. Ezekből a kutakból sem sokat látni manapság, mivel gyakran ellopták és eladták őket. Az ipari forradalom olcsóbb megoldást hozott a vasból gyártott kutak formájában, melyek hamar elterjedtek szerte az országban. Kutakat állítottak nagy házak udvarában, farmokon, fogadóknál, kórházaknál és iskoláknál. Saját megfigyeléseim alapján azonban sokszor a kút a templom közelében van, de erre nem találtam magyarázatot.

Felmerülhet a kérdés, hogy mennyire volt tiszta ezen kutak vize.

Nos, nem nagyon. Az iparosodásból származó szennyeződés, különösen a túlnépesedő városokban nagy problémát okozott, melynek legjobb példája az 1854-ben kitört londoni kolerajárvány, amely állítólag a Sohoban található Broad Street-i kút vízéből terjedt el. 1878-ban, a Public Health (Water) Act kimondta, hogy minden egyházközségnek belátható távolságon belül, emberi és háztartási fogyasztásra alkalmas ivóvízet kell biztosítania a lakosoknak. Így nem csoda, hogy eme dátum után gombamód elszaporodtak a kutak, melyek nemcsak egyszerű kutak voltak, hanem a falu vagy város ékessége, dísze is. Sőt, ha belegondolunk, még annál is több. Az emberek gyakran a kútnál pletykáltak, gyerekek itt játszottak, az idősek meséket, történeteket mondtak a kútnál, az asszonyok pedig, akik amúgy is nehezen tehették ki a lábukat a háztartásból, a kútnál találkoztak és beszélgettek. A vízgyűjtés női munka volt, nekik kelett vödröket és egyéb edényeket megtölteniük vízzel, ráadásul szombaton még több vizet kellett venniük, hiszen vasárnap tilos volt dolgozni.

A kutakat nagy becsben tartották, ezért tiltották például a halpucolást a kútnál, vagy hogy jószágot itassanak. Nagy problémát jelentett a falu életében, ha a kút elromlott vagy befagyott, éppen ezért sok helyütt folyamatosan ellenőrizték az állapotukat.

Különböző dizájnok

Ami pedig a dizájnt illeti, az angolok nem fogták vissza magukat és a legkülönbözőbbnél legkülönbözőbb kutakat készítettek. Sokszor egy egy helyi tehetős lakos adományozott kutat a falunak, hogy élete valamilyen nagy eseményének emléket állítson, ebből kifolyólag pedig a kútnak feltűnőnek kellett lennie. Néhány kút inkább egy mauzóleumra hasonlít, semmint egy kútra, de ilyenről sajnos nem tudok képet mutatni. Lássunk csak néhányat viszont a legkülönbözőbbek közül!

Alap dizájnok

Néhány egyszerűbb dizájn: ezen a képen jól megfigyelhetők a kút részei: a cső (vagy csőr), az akasztó (ide akasztották a vödröt), a nyomókar, melynek a végét gyakran körte, golyó, rózsa vagy egy hurok díszíti. A fej gyakran barázdált, a sapka pedig lehet egyszerű vagy valamilyen geometriai formával díszített (kúp, gömb), esetleg makk, babérlevél vagy ananász forma is előfordulhat a tetején.

Végül néhány igazán érdekes kút.

 

Az utolsó kút Woolpit-ben, Suffolk megyében található és úgy gondolom, lenyűgöző. A bódét cserép fedi, a kút maga pedig Viktória királynő uralkodásának évfordulójára készült. További érdekessége a négy oszlopon található brit királynők faragott szobra: Boudicca, I. Erzsébet, Anna és Viktória.

~

 

Úgy gondolom, ahogyan a postaláda, a telefonfülke, a Belisha Beacon, a buttercross és a gázlámpa, a kút is szerves része az angol vidéki utcaképnek. Talán kevesebb figyelem irányul a kutakra, de léteznek. Ugyan a többségük már nem üzemel, jó látni, hogy a falvak felújítják, karban tartják és vigyáznak rájuk. Ha az ember jól kinyitja a szemét, meg lehet találni ezeket az érdekes kutakat, csak keresni kell őket. Szerintem érdemes.