Az igazság 2018 első negyedévéről – Blog jelentés

Habár ez a blog nem rólam szól, valahol mégis azt teszi. A profi bloggerek egyik tanácsa, hogy az ember legyen őszinte az Olvasókkal. Megfogadtam a tanácsot és úgy döntöttem, ezúttal másképp reflektálok az első negyedévre.

A tavaly év végi, különösen karácsonyi „siker” után (vagy nevezzük inkább pörgős időszaknak, semmint sikernek) nagy terveim voltak és január első hetében el akartam kezdeni dolgozni a blog angol verzióján. Sajnos, az élet közbeszólt: január 1-jén, amint leültem az asztalhoz és kinyitottam a füzetem, hogy összeírjam, miket kell csinálnom, kaptam a telefont, hogy azonnal repüljek haza, Apu haldoklik. Január 4-én, 340 napra Édesanyám halálára, Édesapám is elaludt. Persze ilyenkor az embert nem érdekli a blog, ilyenkor ez másodlagos, pláne, hogy nem ebből élek. Mindezt nem azért írom le, hogy sajnáltassam magam, egyszerűen csak magyarázat arra és talán jobban érhető, miért haladt döcögősen a blog az első negyedévben. Ezért.

Nem szándékozom bővebben vázolni, mennyire viselt meg ez a veszteség. Egy biztos: a blog tart(ott) életben és bár a Kedves Olvasó remélhetőleg nem érzékel a fájdalmamból semmit és nem látja a kemény munkát a színfalak mögött, nagyon sokat dolgoztam. Januárban előre megírtam jó pár cikket, hogy le legyek fedve februárra, a februárt pedig a fordításnak szenteltem. Az összes eddig megjelent bejegyzést lefordítottam angolra. Mit mondjak…? Nem volt egy leányálom. Abból a szempontból viszont nagyon hasznos volt, hogy újra el kellett olvasnom minden írásomat és láttam, hogy az elsők mennyire bizonytalanok voltak és hogy időközben azért fejlődtem. Láttam azt is, hogy bizony néhány cikk valóban nagyon hosszú lett, vagy hogy mit hogyan lehetne átírni. Ebből is tanul az ember, de a lényeg, hogy a blog március eleje óta két nyelven fut. Nem tudok eléggé hálás lenni Billnek, aki átnézte és javította az összes angol fordításomat.

Márciusban telepítettem azt a bővítményt a blogra (WPML), amely lehetővé teszi, hogy több nyelven írjon az ember. Fel voltam készülve arra, hogy lesznek nehézségek, hiszen előtte nagyon sokat olvastam róla és láttam, hogy mások is küszködnek vele. Néhány problémát végül sikerült magam megoldani, néhányat viszont az istennek sem tudtam, ezért vad levelezésbe kezdtem a fejlesztőkkel. Nagyon nyögvenyelősen ment ez az egész és frusztrált, hogy nem haladtam, nem tudtam az írásra, kutatásra koncentrálni. Éppen ezért, április elején úgy döntöttem, hogy „kiszervezem” ezt a feladatot és megbízok valakit, hogy oldja meg az összes problémát. 🙂 Már épp el voltam keseredve, amiért sem az általam preferált fejlesztő, sem a többi nem reagált azonnal a megkeresésemre, amikor is hirtelen mindenkitől jött válasz. Szoktam hallgatni a megérzéseimre és úgy éreztem, azt kell választanom, aki az első gondolatom volt és akiben megbíztam. Az illető olyan visszajelzést adott a blogról, hogy majdnem elsírtam magam örömömben és mivel a felesége több, mint tíz éve blogol és tudja, milyen nehéz elindulni, igyekszik ingyen segíteni. (El sem akarom hinni.)

További eredmények:

• Az angol verzió és néhány visszajelzés miatt átdolgoztam a bemutatkozást és az Etikai kódexet.
• A Cookie és Adatvédelmi nyilatkozat is elkészült, amely különösen fontos a közelgő GDPR miatt.
• Elkészítettem életem első üzleti tervét.
• Szerkesztői naptárat készítettem 2018-ra és rendezettebb lettem.

Felismertem a fejlesztendő területeket, melyek a következők:

1. Fotózás

A profi bloggerek azt mondják, mind az írásnak, mind a fotónak nagyon jónak kell lennie és én hajlok ezzel egyetérteni és megfogadom a tanácsukat. Különösen azok után, hogy jót beszélgettünk és nevettünk a fotóim minőségén a manikűrösömmel, aki emellett profi koncert és színház-fotós. Nem vettem zokon, inkább hallgattam rá és azóta könyvet olvasok a digitális fotózásról és egy barátom megmutatta a Photoshop alapjait, hogy legalább a fotóim minőségén tudjak csiszolni.

2. Közösségi média

Nem segít az, hogy az ember introvertált. 🙂 Az sem segít, hogy soha életemben nem voltam fönt Facebook-on és most nehezen tartok lépést vele. Bár sokan azt mondják, hogy a Facebook veszít a jelentőségéből és az Olvasók más csatornákon keresztül is eljutnak blogokra, azért én tovább próbálkozom, hogy több forgalmam legyen. Bár az elmúlt pár hónapban aktívabb voltam a közösségi médián, nyilvánvalóan nem eléggé.

Itt jegyezném meg, hogy érdemes követned Instagram-on, Facebook-on és Pinterest-en is, mert van, amit csak ott osztok meg, a blogon nem. Ne maradj le semmiről! 🙂

3. Írni, írni, írni…

Épp az egyik papír és írószer boltban nézelődtem, amikor belebotlottam egy toll készletbe. Amikor elolvastam a feliratot rajtuk, elmosolyodtam, hogy ez csakis égi jel lehet… „Írj tovább”, „Csak írj” és „Írd ki magadból” – nagyjából így tudnám lefordítani. Ez az üzenet hitet adott és még több erőt a folytatáshoz. Szeretném a bejegyzések számát heti kettőre emelni. A három egyelőre illúziónak tűnik, kiváltképp, hogy új pozícióban dolgozom a cégnél és az is energiát von el.

 

~

 

Összességében a nehéz kezdet ellenére sok előrelépés történt, nincs miért elégedetlennek lennem. Nem adom föl, tisztában vagyok vele, hogy évekbe telik, mire egy blog vagy vállalkozás befut, beérik. Azt mondják, ha az ember szereti azt, amit csinál, akkor menni fog. Szeretem csinálni és ez a lényeg.

 

Köszönöm, hogy továbbra is olvasod a blogot. Ha tetszik, kérlek, oszd meg! Természetesen, ha észrevételed, ötleted, kérésed van, bátran írj, akár a blogon, akár a közösségi médián! Szabad kommentelni, beszélgessünk! 🙂