Biztató jelek – Blog jelentés

Nem, a kép a kacsákról nem azért van kitéve, mert a hír kacsa. 🙂 Valóban most először érzem úgy, hogy vannak biztató jelek, hogy talán megugrottam egy szintet és ez nagyon jó érzés. Rengeteg dolog történt az elmúlt negyedévben; azt hiszem, kicsit bajban leszek a bejegyzés terjedelmével.

Azzal kezdeném, hogy újabb felismeréseket tettem, és jó ezekkel tisztában lenni. Menjünk sorban:

01.

Mindig is tudtam, hogy értéket akartam (akarok) teremteni, nem ismertségre, hanem elismertségre, elismerésre hajtok. Éppen ezért nem a mennyiség fontos, hanem a minőség. Magyarul mondva nem a követők száma érdekel, hanem a rendszeres olvasóké és azoké, akik értékelik, amit csinálok. Ezzel mindig is tisztában voltam, de jó ezt újra kimondani.

02.

Továbbra is nehéz ennyi mindent egyszerre csinálni, bármennyire is élvezem. Ellenben eljutottam arra a szintre, hogy ma már nem stresszelek, ha nem tudok előre dolgozni és nincs kész 2-3-4 posztom. Tényleg igaz a mondás: minél többet ír az ember, annál nagyobb gyakorlata lesz. Ma már nem okoz problémát pár nap alatt megírni egy posztot, a saját tempómban haladok és jut időm a magánéletre is és az olvasásra, kutatásra is.

03.

Ehhez döntéseket kellett meghoznom, melyek a következők:

• Megfigyeléseim alapján a magyar nyelvű olvasók inkább Facebookot használnak, az angol nyelvűek pedig Instagramot. Sikerült eljutnom arra a szintre, hogy már nem okoz nehézséget napi szinten posztolnom az Instagramon. Bár egyetértek azokkal a bloggerekkel, akik azt mondják, a Facebookon is és az Instagramon is más tartalmat kell megosztani, mert unalmas az, ha mindkettőn ugyanazt találja az ember, úgy döntöttem, összekötöm a két fiókomat és átküldöm az Instagram posztjaimat a Facebookra. Így a Facebookot követők nem maradnak le a jó tartalmakról, én pedig időt és energiát takarítok meg. Egyelőre. Amint eljutok arra a szintre, hogy lesz elég időm külön Facebook posztokat gyártani, ígérem, fogok! De addig marad ez a megoldás. Mivel kevés az átfedés, vagyis olyan olvasó, aki mindkét felületen követőm, úgy gondolom, egyelőre ez nem lehet probléma.
• Át kell dolgoznom a kategóriákat és alkategórikat. Majd‘ másfél év távlatából most már kirajzolódni látszik, hogy melyek a húzó írások, kategóriák, mik az erősségeim és mik nem. Éppen ezért fájdalom, de kevesebb recept és főzős poszt lesz. Nem vagyok egy „foodie“, ahogy az angol mondja, fényévekre vagyok az Instagram és Pinterest minőségű étel fotózástól, és egyelőre nincs energiám ezt fejleszteni.
• A húzó kategóriákra kell koncentrálnom. Erről és az alkategóriákra készítettem egy ábrát, érdekes, hogy más és más érdekli a magyar és az angol nyelvű olvasókat. Egy viszont biztos: az tisztán látszik, hogy nagyobb az érdeklődés az olyan poszt iránt, amit megoszt valaki és amely személyesebb, amolyan napló szerű bejegyzés. Vagyis ha többet adok magamból, az érdekesebb (elvileg). 🙂 Érdekes az is, hogy mely cikkeket olvasta a magyar és az angol nyelvű közönség ebben a negyedévben. Nem azokat, melyek az én kedvenceim voltak, amiket imádtam megírni.

 

04.

Hihetetlen, de valahogy júliusban jöttem rá, hogy tudat alatt követem a januárban megírt üzleti tervem. Lépésről lépésre haladok, igaz, nincs minden maximálisan kidolgozva, de haladok, úgy, ahogy tudok. Sokat jelentett egy magyar IT-s sráccal való beszélgetésem, amikor is egy mondattal rávilágított a lényegre. Azt mondta, hogy

… nem biztos, hogy a blogból fogsz megélni, hanem a termékedből és a blog csak egy beugró és egy jó háttér lesz hozzá.

Paff! Leesett a húszfilléres. Ekkor jöttem rá, hogy igaza van, és hogy ugyan elkezdtem dolgozni a terméken, nem tudatosan tettem azt. Éppen ezért szeptember elején készítettem egy tervet havi bontásban és év végére szeretnék elkészülni a termékkel, szolgáltatással. Eddig tartom az ütemtervet. S hogy mi a termék? Egyelőre titok, meglepetés. 🙂 Majd elárulom, ha eljön az ideje.

05.

Felismertem, hogy képeznem kell magam és be kell fektetnem magamba és a blogba, ezért szeptember elején fotós tanfolyamon vettem részt, ahol legalább az alapokat megtanultam. Itt készültek az ebben a posztban felhasznált képek. A kacsákra büszke vagyok. Aki tanult fotózni, tudja, hogy mozgásban lévő élőlényt, tárgyat fotózni nehéz. A fiatal oktatónk szerint a kacsás képen van egy picit túlexponált, egy tökéletesen exponált és egy alulexponált kacsa, viszont jól kitöltöttem a képet és nem homályos. Na egy szó mint száz, befektettem a blogba, a saját képzésembe, hogy még jobb fotókat készíthessek.

06.

Minden legyen elérhető a telefonomon. Fú, kezdek tiszta blogger lenni, mi? 🙂 De valóban így van, mert sosem tudhatom, mikor futok ki az időből, van, hogy út közben posztolok valamit, amihez kell, hogy a fotóim elérhetőek legyenek a felhőben, legyen fotó- és dizájnszerkesztő applikáció a telefonomon, legyen elérhető a közösségi marketing tervem, és minden tervem stb.

Eredmények

Úgy tűnik, az Instagramon több sikert érek el, mint a blogon az írásaimmal. A befektetett energia megtérülni látszik. Csak pár hónapja kezdtem el foglalkozni a közösségi médiával és mivel sosem voltam facebookos és véleményem szerint ez már leágazó műfaj, én inkább instagramos vagyok. Persze az Instagram világa roppant furcsa. Például nem értem, valaki egy hasonló képért miért kap 150 kedvelést, én meg csak 14-et, vagy egyik nap bekövetnek öten, másnapra elvesztek négyet. Szóval érdekes. De el kell engedni, hogy hányan követnek. Amint elengedtem, és csak arra koncentráltam, hogy megosszam, ami tetszik, jöttek a követők. És az meg sem fordul a fejemben, hogy vásároljak követőket. Aki akar, követ, aki nem, nem. Ilyen egyszerű.

Az is vicces, amikor valaki ír egy pozitív, elismerő kommentet, lájkolja egy fotómat, bekövet, de mire visszakövetem, már ki is követett. Ezt értsem meg… Arra tudok gondolni, hogy arra számít, hogy látván az ő követőinek a számát (31 ezer) visszakövetem, ezzel ő növeli a táborát, de aztán szépen kikövet, mert követni túl sok profilt nem jó.

Ugyanakkor sok mindent meg lehet tanulni, ha az ember figyel. Például rájöttem, hogy simán be kell követni olyanokat, akiknek a munkássága profilba vág, de nem kell mindenkit udvariasságból visszakövetni. Másrészt bátornak kell lenni és kommentelni kell, az mindig jó, mert látják, hogy az ember figyel, érdeklődik elkezdődik egy kommunikáció, amire mások is felfigyelnek. És a legfontosabb, ellesni a hasonló profiloktól, milyen hashtag-eket használnak. Ez nagyon sokat segít. De a legfontosabb: minden nap (ha lehet) posztolni és következetesnek maradni.

Bevallom, számomra az volt egy mérföldkő, amikor egy olyan profil, amely nagyon komoly szinten posztol az angol építészetről és akinek nagyon tetszik a munkássága, bekövetett. Ez olyan érzés volt, mintha egy egyetemi tanár megveregette volna a hátam.

Ezen kívül egyre több pozitív visszajelzést kapok elsősorban az Instagramon, ezek közül néhány:

„Tetszenek a posztjaid és nem csak ez az egy. Folytasd!” (német fotós)

Amikor az ember egy hivatalos társaságtól kap pozitív visszajelzést, az csodálatos, másrészt valaki vette a fáradtságot, hogy valóban megkereste és elolvasta a cikkem:

„Tetszett az angol napórákról írt cikked. Jól felkutattad és lelkiismeretesen írtál róluk. Ha érdekelnek eme szigetország különböző napórái, látogass el a sundialsoc.org.uk oldalra – mert igen, mindennek van szervezete Nagy-Britanniában.”

„Egyébként imádom a posztjaidat. Tetszik, ahogyan a furcsa és különleges részleteket emeled ki és kontextusba helyezed.”

„Egyem a szíved, Drága. És kérlek, folytasd, amit csinálsz, nagyon jó szemed van hozzá és ezeket a képeket meg kell osztanod!” (valószínűleg egy antikvitással foglalkozó ember)

„Nagyon klassz fotó, mert jó a kompozíció. Egy kicsivel több fény kéne és akkor tökéletes lesz!” (fotós)

És néhány visszajelzés Tőletek, olvasóktól:

„Már alig várom, hogy az összes cikket elolvassam. Nagyon tetszik, amit csinálsz.”

„Szeretem az írásaidat!”

„Látszik, hogy szereted csinálni.”

A bloggal kapcsolatban látni, hogy sokkal többen látogatnak el az oldalra és januárhoz képest megduplázódott a visszatérő látogatók száma. Ez jelenleg 18%, ezen szeretnék javítani és növelni az oldalon töltött időt. Az a veszély nem áll fönn, hogy abbahagyjam az írást és csak az Instagramon posztoljak, mert szeretem csinálni, szeretek írni. Inkább az Instagramot kell meglovagolni és onnan a blogra terelni embereket. 😉

És akkor nagyjából már meg is van a terv az év utolsó negyedévére (Jesszusom! Hová tűnt ez az év…?!)

• Kidolgozni a terméket, gőzerővel dolgozni rajta.
• Folytatni az írást, jó tartalmakat gyártani, még akkor is, ha néha úgy érzem, tök alap az, amiről írok.
• Folytatni a közösségi médián a posztolást.
• Átterelni látogatókat az Instagramról a blogra, amikor csak lehet.
• Bekövetni Facebookon is instagramosokat.
• És valamikor majd egyszer lesz olyan dizájnom a blogon, amilyet megálmodtam, de bevallom, ezt most elengedtem egyelőre, mert úgy néz ki, nem akar összejönni. Majd meg fogom találni azt a fejlesztőt, aki komolyan vesz és hajlandó is dolgozni rajta.

 

~

 

Ezúton is köszönöm, hogy itt vagytok, hogy olvassátok a blogot, külön köszönet azoknak, akik megosztják. Továbbra is igyekszem még jobb és érdekesebb tartalommal szolgálni – rengeteg ötletem van, már csak idő kell, hogy mindent megvalósítsak. De ahogy az úttörők annak idején mondták, a jelszó:

 

Előre!