Magyar szemmel talán nem tűnik elég karácsonyi keksznek a shortbread, de Skóciában, ahonnan ered, nagyon is az. S ahogy a híres angol szakács – akinek nem mellesleg az édesanyja skót származású -, Mary Berry mondja:

Karácsonykor igenis kényeztetni kell magunkat.

Nos, akkor kényeztessük magunkat az ún milliomos shortbread-del, ami az alap shortbread luxus kiadása és bevallom, a gyengém! Vigyázat, ez nem kalóriaszegény sütemény, viszont annál finomabb!

A shortbread története

A shortbread története egészen a 12. századig nyúlik vissza, igaz, ekkoriban még teljesen más receptje volt. Megmaradt kenyérből készítették és így is hívták: kenyér-keksz (biscuit-bread). Nem volt édes, kemény volt, hasonló a kétszersülthöz.

A recept a 16. században átalakult: a kovász elmaradt és vajat adtak a tésztához. A „short”, azaz rövid kifejezés a tészta ill keksz omlósságára utal.

Többfajta ízesítésben is készült: Mária, a skótok királynője például rajongott a köménymagos shortbreadért. De készítették vörös áfonyával, mazsolával, később pedig citrommal. A 19. században kezdték el a shortbread tetejét megtölteni narancshéjjal és mandulával.

A shortbreadnek három hagyományos formája van: a kör, a körcikk (petticoat) és az ún ujj (finger), vagyis rudacska. A petticoat (körcikk) elnevezés nem a francia petites gatelles, vagyis kis sütemény kifejezésből származik, ahogy azt sokan gondolják, hanem a petticoat tallies, vagyis harangalakú alsószoknya kifejezésből, amelyet I. Erzsébet idején viseltek.

A milliomos shortbread

Szemben az eredeti shortbreaddel, a milliomos shortbread nem olyan régi: az 1950-es években tettek karamellt a tetejére először, s 1972-ben karamellát és csokoládét. Utóbbi receptje a Scottish Association of Young Farmers’ Clubs (Fiatal Mezőgazdák Skót Társaságának klubja) Receptek c. könyvében jelent meg először. A sütemény véleményem szerint nagyon hajaz a Twix csokira is, amelyet viszont 1967-ben dobott a piacra a Mars cég.

S hogy miért hívják milliomosnak?

Csak tippelni tudok, de szerintem azért, mert nagyon gazdag sütemény ill régebben az alapanyagai, a cukor és a vaj luxus cikknek számított. És mert persze nagyon gazdag sütemény. KALÓRIA GAZDAG. 🙂

HOZZÁVALÓK

Egy 17 x 28cm nagyságú sütőformára elegendő recept:

A shortbreadhez:
100g sós vaj
50g cukor
150g liszt

A karamellhez:
200g sűrített tej
150g sós vaj
50g cukor
50g cukorszirup (Golden syrup)

200g étcsokoládé

A tésztához a lisztet és vajat az ujjaim hegyével elmorzsolom, majd hozzáadom a cukrot és gyorsan tésztát gyúrok belőle. Ha a vaj túlságosan megolvadt, tegyük hűtőbe a tésztát pár percre! A tésztát sütőformába teszem, a kezemmel egyenletes vastagságra lenyomkodom egy kanállal és villával megszúrom. 160 fokon, 10 percig, vagy amíg a sarkak barnulni nem kezdenek sütöm. Sütés után a tésztának a tepsiben teljesen ki kell hűlnie mielőtt ráteszem a karamellt és a csokoládét.

Egy teflonos edényben, közepes tűzön felolvasztom a vajat, cukrot, sűrített tejet és cukorszirupot. Folyamatosan kavargatom, amíg el nem érem a kívánt színárnyalatot. Amikor kész, ráöntöm a kihűlt tésztára. Hogy egyenletesen oszoljon el a karamella, a tepsit felemelem és leejtem az asztalra. Órákig, vagy akár egész este hűlni hagyom.

A kihűlt karamellára öntöm a felolvasztott csokoládé bevonatot és megint fölemelem és leejtem a tepsit, hogy a csoki egyenletesen oszoljon el. Én étcsokoládéval szeretem, de használhatsz tejcsokit is.

A három rétegű shortbreadet soha ne tedd hűtőbe! Szobahőmérsékleten, vagy hideg szobában hagyd megszilárdulni.

A szeleteléshez forró vízbe mártott kést használok, és én klasszikusan négyzetekre vágom a süteményt. Voi lá! Kész is.

Jó étvágyat!

Az adventi időszak annyira különleges a karácsonyi készülődéssel, sütéssel, főzéssel, kreatív ajándékok készítésével.

A milliomos shortbread elkészítése nagyon egyszerű, és a siker garantált az édesszájúak körében. Talán ajándékba is adhatod valakinek karácsonyra.

Elsőre nem biztos, hogy könnyű felismerni egy Arts and Crafts stílusú kertet, ám amint az ember sétál egyben, azonnal érzi. Érezni a különbséget, hiszen annyira más, annyira eltér más korok kertjétől.

Mondanom sem kell, hogy rajongok az Arts and Crafts stílusú kertekért is, ami nem meglepő, hiszen nagyon szeretek mindent, ami magán viseli az Arts and Crafts stílusjegyeit, legyen az épület, festmény vagy akár tapéta. No, de nézzük meg, mi is volt az az Arts and Crafts mozgalom!

Az Arts and Crafts mozgalom

Az Arts and Crafts mozgalom egy esztétikai mozgalom volt, amely Nagy-Britanniából indult ki a 19. század közepén. Célja a művészet és a dizájn megreformálása volt és visszatérni a kézművességhez és helyi, természetes anyagok használásához. A túliparosodott társadalom szinte sóvárgott a vidéki múlt után.

Az Arts and Crafts kert stílus

Az 1870-es évekre a viktoriánus kertstílus kezdett kimenni a divatból. Az első kertész, aki szembefordult a viktoriánus kerttel az ír kertész és újságíró, William Robinson volt. Robinson úgy vélte, hogy „semmi sem olyan szép, mint az angol cottage kert, amelyektől a nagy birtokok sokat tanulhatnának.”

1870-ben megjelent Robinson első könyve Vad Kert címmel, amelyben forradalmi kertészeti ötleteinek adott hangot. A „vad” szó alatt Robinson nem azt értette, hogy hagyni kell, hogy a kert vadonná váljon, hanem azt, hogy ötvözni kell a szabályszerű virágültetést a szabálytalannal. Következő könyve, az 1883-ban kiadott Az angol virágoskert c. könyve a legsikeresebb kertészeti könyv, amely már Robinson életében 15 kiadást élt meg.

Ebben Robinson javasolja:

• Az építészeti elemek eltávolítását a kertből
• Harmonikus, természetes, csoportos növényültetést
• A virágok és növények magasságának keverését a virágágyásokban.

Továbbá javasolta díszfüvek használatát, hogy télen is legyen valami érdekesség a kertben. Magyarul Robinson volt az első, aki azt az elvet vallotta, hogy „a megfelelő növényt, a megfelelő helyre” kell ültetni.

Az Arts and Crafts vezéralakja, William Morris egyetértett Robinsonnal abban, hogy a viktoriánus kert nem megfelelő esztétikailag, ám Morris szerint a kertnek nem imitálnia kell a természet vadságát, hanem gazdag látszatot kell keltenie és a külvilágtól el kell keríteni.

A másik híres kerttervező, aki nem értett egyet Robinsonnal, a brit építész, Reginald Blomfield volt. Szerinte a szabályos szerkezet, leginkább a szabályos terasz elengedhetetlen volt a kertben.

Az Arts and Crafts kert jellemzői

A vidéki virágoskert-hatás

Míg a gazdagok udvarházakat renováltak (mint például Great Chalfield vagy Lytes Cary birtoka), vagy új vidéki rezidenciájukat építették (Cragside, Wightwick Manor), addig a középosztály a vidéki virágoskertről ábrándozott. Utóbbihoz a kor akvarellfestői is hozzájárultak, akik a 19. század vége felé idealizált és idilli képet festettek a vidéki angol virágoskertről, amely telis tele volt mályvával, csillagfürttel, lonccal és rózsával.

Ez az idill koránt sem tükrözte a valóságot. Az 1870-es évekre Nagy-Britannia a világ legiparosodottabb nemzetévé vált. Ám a birodalom kiterjedése és globális kereskedelmi kapcsolatok miatt az országot elárasztotta az olcsó kanadai búza és az ausztrál és dél-amerikai hús, amely húsz évre válságba döntötte a mezőgazdaságot. A gazdák a megélhetésükért küzdöttek, így nagy valószínűséggel a vidéki kertjükben nem virágokat, hanem krumplit ültettek.

A kert részekre osztása

Ez a kertépítészeti stílus merőben megváltoztatta a kert elrendezését. A kertet részekre, helyiségekre osztotta mintegy kibővítvén a házat a szabadba.

A cél az volt, hogy a kert elbűvölje a látogatót, ahogyan az az egyik intim kerti szférából a másikba sétál, s minden helyiség más és mást tár fel a látogató számára. A házhoz közelebb lévő, szabályosabb kerthelyiségek fokozatosan teret engednek a természetesebb helyiségeknek, amelyek tökéletesen harmonizálnak egymással és a környező vidékkel.

Sövény

A sövényt a rómaiak hozták be Nagy-Britanniába és azóta töretlen eleme az angol kertnek. Ugyanakkor az Arts and Crafts kert dizájnban nagyon nagy szerepet kap a sövény, hiszen sokhelyütt ezt használták a kertek különböző részeinek az elszeparálására. Az Arts and Crafts nemcsak használta, hanem cifrázta is a sövényt: furcsábbnál furcsább alakzatokat nyírtak a sövényből a tyúktól kezdve a páván át a szaladó rókáig.

Természetes anyagok

Az Arts and Crafts mozgalom szorgalmazta a természetes anyagok használatát a kertben, csakúgy mint a hagyományos kézművesség és mestermunka használatát. Ez lehetett például egy pad valahol eldugva a kertben, amely helyi kőből készült, vagy pergola, esetleg kerti fa házikó, amelyet helyi mesterek építettek.

Erdei kertek, ligetek

Ebben a stílusban nemcsak a különböző kerti helyiségeket kötötték össze a szabályos virágágyásokkal, hanem természetesebb elemeket is mint például a kerti tavat vagy akár az erdei kertet, ligeteket. Mindezt egymással harmonizálva oldották meg.

A japánkert

Amikor Japán 1853-ban megnyitotta határait a külföld előtt, a Nyugat nem tudott vele betelni. Divatba jöttek a kimonók és egy teaház sem létezhetett Imari teáskanna nélkül. Az első japánkertek az 1890-es években jelentek meg Angliában, s a japán őrület az 1910-es Japán-Brit kiállításon tetőzött.

Arts and Crafts kerttervezők

Gertrude Jekyll első azon nők egyike volt, akik művészetet tanulhattak Nagy-Britanniában. Turner festményeit tanulmányozta, de emelett foglalkozott fényképezéssel, textiltervezéssel is. Amikor a látása romlani kezdett, a kerttervezéshez fordult. Úgy vélte, hogy a kertnek bele kell olvadnia az azt körülvevő vidéki tájba. Ezen kívül színelméletet (színek harmóniáját és kontrasztját), textúrák és alakzatok elméletét is használta.

Míg a múltban a virágokat a növények magassága szerint ültették előre vagy hátra a virágágyásokban kevés figyelmet szentelve a színek harmonizálására, amely össze nem illő színfoltokat képeztek, addig Jekyll keverte a növények magasságát és úgy tervezte őket, hogy azok harmonizáljanak színben és textúrában is. Nem utolsó sorban úgy tervezte meg a kerteket, hogy azok minden évszakban adjanak virágot, minden évszakban legyen valami érdekesség.

Jekyll vagy négyszáz kertet tervezett, s bár ennek közel fele egyéni megbízás volt, sokat építész kollégájával és barátjával, Sir Edwin Lutyens-szel közösen tervezett. Sajnos kevés eredeti Jekyll által tervezett kert maradt fönn.

Harold Ainsworth Peto az Arts and Crafts kerttervezők másik kiemelkedő alakja volt, aki olyan híres kerteket tervezett, mint Iford Manor (itt élt), Buscot Park vagy West Dean House.

Peto éveket töltött az olasz riviérán, ahol az itáliai reneszánszt tanulmányozta. Tehetsége és különleges kerttervei abban rejlettek, hogy mesterien keverte a reneszánsz kert szabályos elemeit mint például teraszokat, oszlopsorokat, szobrokat és szökőkutakat a lágyabb angol tájjal. Ellentétben a viktoriánus kor itáliai kertterveivel, Peto kertjei könnyedek voltak és elegánsak, s még a szürke angol hétköznapokon is napfényt varázsolt a reneszánsz stílussal átitatott angol kertekbe.

Arts and Crafts kertek Angliában

Buscot Park
Coleton Fishacre
Goddards
Great Dixter House and Gardens
Hidcote Manor Garden
Lytes Cary Manor
Mount Grace
Rodmarton Manor
Standen House and Garden
Wollerton Old Hall Garden

Az Arts and Crafts kerteknek különleges hangulatuk van és természetükből adódóan mindig izgalmas felfedezni őket. Ha Angliában jársz, érdemes beiktatni egy ilyen kertet a programba. Hidd el, nagyon fog tetszeni és nem fogsz csalódni. Télen sem.

Be kell vallanom, hogy a pembrokeshire-i hosszú hétvége után elment a kedvem a sorban következő kirándulásunktól, amelyet a Dél-Walesben lévő Brecon Beacons Nemzeti Parkba terveztünk.

Teljesen fölöslegesen aggódtam: ugyan sötétben érkeztünk a szállásunkra, mely egy mesés wales-i cottage volt, reggel lélegzetelállító kilátás fogadott a hálószoba ablakában. Alig vártuk, hogy útra kelljünk és kedvünket még az esős, szeles idő sem tudta elvenni.

Mivel esett az eső, olyan programot választottunk, amely ilyen időben is élvezhető, ezért ellátogattunk a National Trust által vezetett Dinefwr birtokra.

De mi is az a Brecon Beacons?

A Brecon Beacons két dologra is utal: egyrészt jelenti a Brecon Beacons vörös homokkő hegyláncot, másrészt jelenti a Brecon Beacons Nemzeti Parkot, amely 1370 négyzetkilométeren terül el. A nevét onnan kapta, hogy régen a hegyek tetején gyújtottak jelzőtüzeket.

Nos meg kell mondanom, hogy már odafelé az autóban leesett az állam a táj szépségétől. Egyszerűen lélegzetelállító és úgy vélem, legalább egyszer kötelező ide ellátogatni, mert annyira gyönyörű a vidék. Na, de vissza a birtokhoz!

Dinefwr

A birtok nagyon különleges, hiszen kiemelten fontos természetvédelmi területen és egyben történelmi parkerdőben fekszik, ahol ritka gomba és zuzmófajok nőnek és a fák többsége négyszáz éves is megvan.
Az erősen vadászkastélyra és kísértet lakta házra emlékeztető épület már a középkorban megvolt, a szarvas parkot 1775-ben alakították ki, ám mai külsejét az 1850-es években nyerte el, amikor is neogótikus stílusban felújították.

A kísértet lakta kastéllyal nem lőttem mellé, ugyanis a ház állítólag Nagy-Britannia egyik legkísértettebb háza. Walter, a komornyik, akit a házban dolgozott anno, állítólag az szolgálók alagsorában kísért a mai napig. Hát nem biztos, hogy éjjel szívesen lemennék oda…

A sétát a ház körül viszont nagyon élveztem. Különösen azért, mert az ösvény egy része pallós tanösvény volt és azokat imádom valamiért. Láttunk sok őzet is és tényleg olyan volt az egész, mintha egy francia mesebeli kastély parkjában sétáltunk volna.

Víztározók

A Brecon Beacons tele van víztározókkal, ahol különféle stílusban és formában épült kis őrházak épültek. Ezeket szerettem volna lefotózni gyönyörű napsütésben és tükör síma vízzel, ám az időjárás nem volt kegyes hozzánk. Sebaj, ennek ellenére klassz kis program volt és út közben szép cottage-t is láttunk. Ezzel a vizes programokat letudtuk.

Cwmyoy és a legferdébb templom

Nem hagyhattuk ki a Brecon Beacons határán, Monmouthshire-ben fekvő, kis falvat Cwmyoyt, ahol is egy olyan ferde templom áll, hogy ennél ferdébb aligha lehet.

A St Martin templom azért süllyedt meg, mert nem sokkal az épület megépülése után földcsuszmalás volt a faluban. Bár többször is kísérletet tettek arra, hogy kijavítsák a süllyedést, nem sikerült.

Llyn y Fan Fach

Mivel az idő kellemes volt, elhatároztuk, hogy túrázunk egyet. Kiválasztottam egy általunk abszolválhatónak látszó túrát. Csak 4.2km és 225 méter magas, ez jó lesz – gondoltam. Aha… hát mit mondjak, jó néhányszor meg kellett állni a kardiovaszkuláris séta alatt, pedig azért elég fittek vagyunk mindketten.

Senki se becsülje alá ezeket a hegyeket Walesben, ahogyan az se, hogy az időjárás nagyon hirtelen meg tud változni. Nem is értettem azokat, aki flip-flopban vagy crocsban vágtak neki a hegynek…

A hegytetőre érvén viszont úgy éreztük, megérte a szenvedést, mert a kilátás gyönyörű volt. Meglepetésemre jó páran a hegytetőn szándékozták tölteni az éjszakát, és nemcsak fotósok. Többen kempingszékekben ülve élvezték a naplementét, mások éppen sátrat vertek éjszakára. Azét ettől én még messze vagyok. Vagy mégsem?

Sajnos, mire felértünk, a nap már lemenőben volt és a tó félig árnyékban vol, így nem tudtam rendesen lefotózni. De nem bántam, mert élveztük a túrát, a napsütést és a csodás kilátást.

Lefele menet persze nem hagyhattam ki a poént, hogy Bill volt az angol, aki dombra ment föl és hegyről jött le. 🙂

Aberglasney Gardens

Második állomásunk Wales egyik leggyönyörűbb kertje, az Aberglasney Gardens volt. Tíz különböző kertet találunk itt, kezdve a régi kolostor kerttől, az arborétumon keresztül a tiszafa alagútig. Talán a legismertebb és legnépszerűbb része az ún Ninfárium, egy szubtrópusi  üvegház, ahová sajnos felújítás miatt sajnos nem tudtunk bemenni. Ez is egy olyan kert, ahol az ember csak kapkodja a fejét, mert bárhová néz, valami érdekességet és szépséget lát.

Ahogy mondtam, a Brecon Beacons nagyon kellemes meglepetés volt és imádtuk. Olyan, mintha az ember valóban egy mesebeli tájba csöppenne bele – víztározók, cottage-ok, kastélyok, hegyek és völgyek. Csak ajánlani tudom Wales ezen vidékét, egyszerűen nem lehet vele betelni. Az egyetlen nehézség az, hogy talán picivel nehezebb megfelelő szállást találni a megfelelő helyen, mint Wales más részein vagy Angliában.

A minap pikniket rendeztem a saját kertünkben. El voltunk foglalva mindenfélével, ezért jó ötletnek tűnt a piknikezés, hogy ne kelljen főzni, és hogy időt spóroljunk azzal, hogy utazni sem kell hozzá. Arról nem is beszélve, hogy kihasználtuk a szép időt és picit lazítottunk.

Nagyon jól sikerült, s meglepő módon nagyon élveztük, pedig csak a saját kertünkben voltunk. Erről eszembe jutott az egyik „Csengetett, Mylord?” epizód.

Egy nap a szabadban. Ez volt a címe az epizódnak, amelyben Lord Meldrum kirándulni vitte a személyzetét, csak hogy találkozhasson Lady Agathával, akik szintén piknikre vitték a szolgálóikat. Mrs Lipton, a szakács pompás piknik menüt állított össze, amit több fordulóban kellett kivinni az autóhoz. Az inas, Henry a következő megjegyzést tette:

„Vicces ennyi mindent cipelni, csak, hogy a füvön ehessünk! Elég lenne a kertig vinni, ott is ehetnénk.”

S lám lám, volt abban valami, amit Henry mondott.

Aztán gondolkodni kezdem, és érdekelni kezdett a piknik története és hogy még milyen filmben láttam pikniket. Beugrott Viktória királynő, aki a Viktória és Abdul c. filmben viharos szélben egy kietlen dombtetőn jelöli ki a helyet, ahol a szolgálók hosszú cipekedés után megteríthették a piknikhez az asztalt.

Láthatjuk hát, hogy a piknik vonzó volt az arisztokrácia számára, azonban a szabadban való evés nem volt a gazdagok kiváltsága.

A szabadban való étkezés kezdetei

A szabadban való evés mindig is létezett: gondoljunk csak a vadászokra, akiknek vadászat közben ebédet vittek, vagy a napszámosokra, akik szántás vagy aratás közben a szabadban fogyasztották a csomagolt ebédjüket. De a Cornish pasty-t is megemlíthetjük, amelyet direkt úgy készítettek, hogy a bányászok még melegen fogyaszthassák azt piszkos kezükkel.

Ezeket a szabadban való étkezéseket még nem tekinthetjük pikniknek. Még azokat a reneszánsz kültéri étkezéseket sem, amelyek az európai arisztokrácia körében hódoltak. Angliában a kertekbe ún bankett házakat építettek a gazdagok, ahol a desszertet fogyasztották el.

Bár a piknik, amit ma ismerünk nagyon angolnak tűnhet, igazából francia eredetű. A piknik szót 1692-re datálhatjuk, amikor is A francia nyelv eredete c. könyvben (Origines de la Langue Française) a „pique-nique” kifejezés olyan csoportot ír le, amely egy vendéglőben a maguk által hozott bort fogyasztotta. Úgy vélik, a kifejezés olyan beltéri étkezést is takar, amelyhez mindenki hozott valamilyen ételt.

Hogyan jutott a piknik Nagy-Britanniába

A francia forradalom fontos szerepet játszott a piknik Angliában való elterjedéséhez. Sok francia arisztokrata Angliába menekült a forradalom idején, és új hazájukban folytatták szokásaikat. Az ún Londoni Pic Nic Társaságot egy francia telepesekből álló színházrajongó csoport alapította 1801-ben, ahol a tagokat arra kérték, hogy az előadásokra hozzanak egy fogást és hat üveg bort.

A szabadban való evés mint szórakozás és maga a piknik szó a 19. század közepére terjedt el Angliában. Közrejátszott a romantikus mozgalom és költészet is, amely a szabadba buzdította az olvasókat. A felsőosztály a piknikkel kitört a formális, beltéri étkezésből, s helyette a természet lágy ölén, gyönyörű tájjal a háttérben fogyasztotta el ebédjét.

A piknik fénykora

A piknikből a viktoriánus kor alatt lett divat, ám ekkor még a felsőosztály körében. A női magazinok tele voltak praktikus piknik tippekkel, menü ötletekkel és piknik etikettel. A piknik egyik szimbóluma, a fonott piknik kosár is ekkor jelent meg.

A piknik annyira népszerű lett, hogy beivódott szépen az arisztokrácia szezonjába: pikniket fogyasztottak a Henley Royal Regatta, az Ascoti lóverseny, vagy a Glyndebourne opera előtt. A szokás még ma is él.

A vasút, az autók és motorbiciklik terjedésével a közép- és munkásosztály számára is elérhetővé vált az utazás és hogy egy napot a szabadban töltsenek, ahol a csomagolt szendvicseiket, ebédjüket fogyasztották – vagyis piknikeztek.

Piknik ma

Ugyan nem törvényszerű, számomra mégis az angol piknik összefonódik a kerti játékokkal, leginkább a krokettel és a karikadobó játékkal, bár piknikasztalt terítenek a falusi krikett játékhoz is.

Bármilyen étel lehet a piknikkosárban, ám számomra az alábbiak elengedhetetlen elemei az angol pikniknek:

• saláta
• húsos pite, göngyölt kolbász, tojásos fasírt
• kenyér (baguette) és vaj
• szendvics
• koktél virsli
• limonádé
• sodós vagy lekváros kosárka
• eper

Piknikezni bárhol jó: egy birtok kertjében, folyóparton, tengerparton, erdőben, dombtetőn, vagy akár a saját kertünkben.

Ahogy Henry javasolta a „Csengetett, Mylord?”-ban, csak a kertig vittem a holmikat és az ételt.

A poén az volt, hogy ennek ellenére nagyon élveztük a pikniket és az étel is máshogy ízlett a szabadban. Pedig csak saját kertünkben voltunk… Javaslom, hogy próbáld ki a saját kertben való piknikezést! Hidd el, tetszeni fog.

Szeretettel:

Az angol tájképi kert szerelem. Ez a kedvenc stílusú kertem, és bevallom, nem igazán tudom megmagyarázni, hogy miért. Egyszerűen bolondulok értük. Talán azért tetszik annyira a jardin anglais, mert olyan mint a kincsvadászat: föl kell fedezni minden zegét és zúgát, az elszórt épületeket.

Eddig halogattam, hogy a György-korabeli kertekről írjak, hiszen a téma hatalmas, ám idén tavasszal eljutottam Toszkánába, amely akarva akaratlanul is eszembe juttatta az angol tájképi kerteket. Nincs menekvés, itt az idő, hogy górcső alá vegyük ezt a nagyon angol dizájnt.

Az angolkert, avagy a jardin anglais

Az angolkert egyedülálló és valószínűleg a britek a művészetek terén ebben érték el a legnagyobb hatást. A György-kor teljesen lefedi a Hannoveri-dinasztiát I. György 1714-es trónra lépésétől IV. Vilmos 1837-es haláláig.

Az angolkert az 1720-as évektől jelent meg, s elvetetette a merev, geometrikus, szimmetrikus holland, francia és itáliai kertek dizájnját. Helyüket a természetes táj hatását keltő kertek és parkok vették át tavakkal, elszórt facsoportokkal, dombokkal, csörgedező patakokkal, ligetekkel. Néhány kert építése tizenöt évig is eltartott, hiába használtak gőzgépeket, szivattyúkat. Azt is kijelenthetjük, hogy az angolkert státuszszimbólum volt. Gondoljunk csak bele: az udvarháztól kiinduló, gyönyörű tájként megtervezett, több száz hektáron elterülő park jelezte a tulajdonos vagyoni helyzetét.

Talán nem meglepő, hogy a stílust hamar átvette Európa. Az angolkert, avagy jardin anglais legnagyobb rajongója minden oroszok cárnője, Nagy Katalin volt, aki a Carszkoje Szeloban található Katalin Palota körül alakított ki angolkertet.

Ugyan a stílust az angolok hozták divatba, az angliai angolkertek konzervatívabbak voltak az európaiaknál, amelyek sokkal extravagánsabbak és nagyobbak voltak. Ennek főleg az volt az oka, hogy Európában az angolkerteket elsősorban az uralkodók engedhették meg maguknak, ők követték a kertépítészeti trendeket és ők hoztak divatba különböző stílusokat.

Ezzel szemben Angliában ez a fajta uralkodói megalománia nem létezett és az arisztokrácia volt az, aki követte a kertépítészeti divatot.

A nagy utazás

Az angolkertek kapcsán meg kell említenünk az ún nagy utazást, amely a 18. században jött divatba és nagyban hozzájárult az új kertépítészeti stílus kialakulásában.

A nagy utazás az ifjú arisztokraták kiváltsága volt, amely része volt a tanulmányaiknak az egyetem befejezése után, de még azelőtt, hogy megállapodtak volna. A cél az volt, hogy a fiatal arisztokrácia világot lásson, művészetet tanuljon és szórakozzon. Az út eltarthatott néhány hónapig vagy akár néhány évig is.

A tehetősebbek saját kocsin utaztak, vitték a cselédjeiket és akár a saját szakácsukat is, ha tartottak a külföldi ételektől, mások tömegközlekedést vettek igénybe. Az útra vittek kardokat, pisztolyokat is az útonállók miatt, és több útlevelet is, a rengeteg határátkelés miatt.

Az utazók első állomása Párizs volt, ahol akár több hónapot is eltöltöttek. Felfrissítették a ruhatárukat, bálokra jártak, vívni tanultak és elsajátították a legújabb táncokat.

Párizsból Lyon felé vették az utat, ahol vagy Marseilles-ből áthajóztak Itáliába, vagy az Alpokon keresztül keltek át. Mivel sokan tartottak a kalózoktól és a hajótöréstől, a többség az Alpokon keresztül jutott el Itáliába. Az Alpokon való átkelés nem volt egyszerű: akik saját lovas kocsin utaztak, a kocsit szét kellett szerelni, amit öszvérek vittek át a hegyen.

Az első állomás Itáliában Turin volt, majd Milánó, amelyet Velence követett. Igyekezték úgy időzíteni az utazást, hogy a velencei karneválon részt vehessenek. Velencéből Firenzébe mentek, ahol a művészetet és a kerteket csodálták meg, s végül az örök várost, Rómát keresték föl, ahol mindenki az ókori épületeket akarta látni.

Itáliából tovább Görögországba, Törökországba vagy Egyiptomba már kevesebben és csak a leggazdagabbak jutottak el.

A nagy utazás alatt az angol arisztokrácia rengeteg műtárgyat vásárolt, amelyet még visszatérésük előtt hazaküldtek.

Az angolkert jellemzői

Láthatjuk hát, hogy a nagy utazáson résztvevő arisztokráciát és kertépítészeket is elbűvölte és inspirálta az antik táj szépsége és szerették volna reprodukálni Angliában a tájat, a kerteket, amiket az útjuk alatt láttak.

A korai angolkertet templomok, szobrok, barlangok és tavak jellemezték, amelyeket egy útvonalon körbe lehetett járni. A későbbiekben hatalmas parkokat, kanyargó tavakat, elszórt facsoportokat és hosszú, kocsikázásra alkalmas utakat terveztek. Mindez nemcsak saját szórakozásra készült, hanem szórakoztatásra.

Az országutak kiépülésével ugyanis fellendült a turizmus és az emberek utazni kezdtek. Sok magánkézben lévő kertet megnyitottak a közönség számára, de természetesen a legfőbb cél a saját vendégek és a vetélytársak szórakoztatása volt. Az első kerti útikönyvet 1744-ben adták ki, amely Stowe kertjét mutatta be.

A látogatók élvezték az angolkerteket, hiszen olyan volt, mintha egy kincsvadászaton lettek volna: be kellett járni, föl kellett fedezni az egész kertet és a benne rejlő épületeket, szobrokat. Lássuk, mik voltak ezek!

A ha-ha

Talán az egyik legjellemzőbb kerti elem, ami az angolkertekben jelenik meg először az az ún ha-ha. Charles Bridgeman találta ki. A ha-ha gyakorlatilag egy mély árok volt, amelyet téglából vagy kőből készült fallal építettek ki. Ez határt képzett az udvarházból nyíló terasz és a ház előtt elterülő birtok között, hogy a háziállatok ne tudjanak felmenni a házhoz. És hogy miért hívják ha-hának? Állítólag azért, mert ha valaki nem figyelt oda és félrelépett, akkor felkiáltott, hogy „ha-ha”!

Romantikus romok

A romantikus romok látványa különböző érzéseket keltettek a látogatóban, akár valódiak voltak, akár nem. Ezek lehettek tornyok, templomok, várak, rotundák, kilátók amelyek gyakran teaházként is szolgáltak. A látogatók félúton megállhattak itt, hogy frissítőt vegyenek magukhoz. A tea volt a leggyakrabban felszolgált ital az angolkertben.

Egyéb kerti épületek

A templomokon, tornyokon, rotundákon kívül építettek csónakházakat, horgászházakat és kisebb, eldugott zugokat az angolkertekben. Ezek fő funkciója a sportszerek tárolása mellett a délutáni szunyókálás volt, ezért sok kerti épületbe ágyakat tettek. Ez gyakran kísértés volt a szerelmespároknak, de elsődlegesen valóban az alvás miatt helyeztek el ágyakat, arról nem is beszélve, hogy a birtokon nem igazán volt biztosított a privát szféra.

Néhány épületet tanulásra, olvasásra vagy éppen könyvtárnak alakítottak ki. Bevallom, az én egyik álmom az lenne, ha egy horgász házban vagy toronyban lehetne egy dolgozószobám.

Jégvermek

A György-korabeli udvarházak többségében már megtalálható a jégverem. A jég lehetővé tette, hogy a házigazda igazi különlegességgel, jégkrémmel lepje meg a vendégeit, ami luxusnak számított. Az első jégkrém receptet Mary Eales, Anna királynő cukrásza készítette 1718-ban.

Sátrak

Népszerűek voltak a sátrak is, amelyeket kulcsfontosságú ponton helyeztek el a kertben, hogy vonzza a tekintetet, vagy akár célpontként szolgáljon és odasétáljanak a látogatók. Ebből kifolyólag a sátrakat élénk színekkel díszítették. Mivel gyakran fából és vászonból készültek, sajnos kevés maradt fenn belőlük. A látogatók a sátrakban is fogyaszthattak teát és falatokat.

Pagodák, japán teaházak

Az első kínai stílusú kerti épületeket William Kent tervezte Stowe birtokára 1738-ban. Ezek gyakran teaházként szolgáltak. A 19. századra a japán stílus került előtérbe a kínaival szemben.

Barlangok

Ugyan a barlangok népszerű kerti elemek voltak már a reneszánsz idején, funkciójuk a 18. században megváltozik: a természeti csoda bemutatása a cél. Ezen kívül a barlangok népszerű helyiségek voltak esti szórakoztatáshoz, gyertyafényes vacsorákat, koncerteket szerveztek.

Remetelak

A 18. századi angolkertből nem hiányozhatott a remetelak, mélyen eldugva egy erdős részen lehetőség szerint bentlakó remetével. Painshill kertjébe például hétszáz fontért kerestek remetét, akinek hét évet kellett volna eltöltenie a szerény lakban, józanul és szótlanul. Bibliát, olvasó szemüveget, homokórát, ételt és italt az udvarház biztosított cserébe a remete nem hagyhatta el a birtokot. Egy Remington nevű férfi elvállalta az állást, ám három hét múlva a helyi fogadóban a fejőlánnyal félreérthetetlen pózban rajtakapták.

Menazséria (állatkert)

A György-korban megugrott a növényeket és állatokat gyűjtők száma. Az egzotikus állatokhoz, amiket az uralkodó és az arisztokrácia ajándékba kapott, egzotikus épületek, állatkertek dukáltak. A Waddesdon birtokán található rokokó madárházat például a perzsa sah látogatására építették.

III. György felesége Charlotte királyné egy elefántot és egy zebrát tartott a Buckingham Palota istállójában, Kew-ban pedig hattyúkat, bölényeket és az első kengurut. Az 1810-es években Chiswick birtokán egy Sadi névre hallgató elefánt élt, aki állítólag Devonshire hercegének partijain üvegeket nyitott ki az ormányával.

De tartottak a privát állatkertekben farkast, oroszlánt, tigrist, medvét, mosómedvét, majmot, keselyűt, sast és baglyot. A kertbe látogató turisták megtekinthették a gyűjteményt.

Tavak, patakok, kutak, vízesések

A víz elengedhetetlen eleme volt a György-korabeli kertnek. A legelterjedtebb elem a tó volt, amit patak táplált és vezetett le, és ha már volt patak, akkor elfért egy zuhatag vagy vízesés is. Gyakori volt még a kút és a csobogó.

A tavakban nemcsak fürödtek és horgásztak, hanem hajóztak is, de nem akárhogyan: volt, hogy eljátszottak egy egy történelmi csatát, amihez ágyúkat, barikádokat és tüzérséget használtak.

Ezek a hajókázások nem voltak veszélytelenek: 1778-ban, Grimsthorpe birtokán elsüllyedt egy hajó, és az angol Mozartként emlegetett, huszonkét éves Thomas Linley zeneszerző megfulladt.

Szobrok

Rengeteg antik stílusú szobrot, urnát, vázát találni az angolkertekben elszórva. A 18. században megjelentek a rusztikus pásztorlány és pásztorfiú figurák, csibész kerubok és táncoló faunok.

Vécék

Ne feledkezzünk meg a vécékről sem, amelyeket a bozótosba építettek, többnyire fából, ezért alig maradt fenn korabeli példa. A György-korabeliek nem voltak szívbajosak: a kerti pottyantós vécék gyakran hármas ülésesek voltak.

Programok az angolkertben

Az angolkert elsődleges célja annak bejárása, fölfedezése volt akár gyalogosan, akár lóháton vagy hintóval. Még a kisebb angolkertekben is kialakítottak egy útvonalat, amely körbefutotta a kertet.

Ezen kívül a kert szórakoztatásra szolgált, ezért piknikeket, vacsorákat, koncerteket szerveztek. Divatos volt a holdfényes séta, amelyet telihold idejére szerveztek, hogy az utak jól látszódjanak és a vendégek ne tévedjenek el.

A zene fontos szerepet játszott a kert életében: a kerti épületekben hangszereket is tároltak, amiken bárki játszhatott. A gazdagabb úriemberek neves zeneszerzőket kértek föl a kerti partikra. A legnépszerűbb és legtöbbször megfordult zeneszerző Friedrich Händel volt. Gyakran folyt a rivalizálás az urak között, hogy ki tudott nagyobb nevű itáliai operaénekest vagy karmestert leszerződtetni a nyárra.

Ha az ünnepséget a kertben rendezték, akkor kiválasztottak egy épületet és a köré szervezték a programokat.
Vacsora, tea, fagylalt, zene és tánc – ezek voltak az esti szórakozás fő kellékei. A vendégek gyakran pásztorlánynak és pásztorfiúnak öltöztek, népdalokat énekeltek és táncoltak. Az est fénypontja a remete megjelenése volt, amely mindig nagy izgalmat keltett.

Az estét tábortűzzel, tűzijátékkal koronázták meg, gyakran kivilágították a barlangot és néhány szobrot. El lehet képzelni egy álarcosbált így. Nem igaz?

A kert sportolásra is szolgált. Az angol úriemberek kedvenc időtöltése évszázadokon keresztül a horgászat és a vadászat volt, így nem meglepő, hogy az angolkerteket is úgy alakították ki, hogy ezeket űzhessék az urak. A horgászat a hölgyek és a gyerekek körében is népszerű volt. A fürdés is népszerű sport volt, amelyet vagy a tóban, vagy a merülő medencékben tettek meg.

A legnagyobb angolkert építészek

A legnagyobb angol tájképi kerttervezők Charles Bridgeman, William Kent, Lancelot „Capability” Brown és Humphry Repton volt.

Charles Bridgeman (1690-1738) ugyan az angolkert úttörője volt, kertépítészeti innovációit beárnyékolta a következő tervező generáció William Kenttel és Capability Brownnal az élen. Bridgeman talán a legnagyobb és leghíresebb munkája Stowe és Rousham megalapozása volt, de dolgozott a Chiswick House kertjén, Kew-n, Claremont-on és Wimpole Hall-on is.

William Kent (1685-1748) nemcsak kertépítész volt, hanem építész, bútortervező és festő is. Kent megreformálta az angol birtokok tereprendezését, ám hiányos volt a botanikai tudása. Ellenben Kent volt az első, aki a palladiánius stílust használta Angliában, amikor is megtervezte a Chiswick House-t. De olyan híres épületeket is tervezett, mint a Horse Guards épülete Londonban vagy Holkham Hall Norfolkban. Kent leghíresebb kertépítészeti munkája Stowe és Rousham volt.

Lancelot „Capability” Brown (1715-1783) előnye abban rejlett, hogy nemcsak kerttervező volt, hanem kertész is, így klienseinek komplett megoldást tudott nyújtani és segédkezett az ültetésben, parkosításban és kertgondozásban. Ugyan Brown kapta a legtöbb megbízást a birtokoktól (170 parkot tervezett, ezért találunk rengeteg kisebb és nagyobb birtokot, melynek Brown tervezte az angolkertjét), már életében is az a kritika érte, hogy nem túl kreatív a munkája és egy kaptafára tervezi a kerteket, utalván a házat körülvevő mezőre, az előtte elnyúló tóra és az elszórt facsoportokra, amelyek visszatérő és alap elemei voltak a dizájnjának.

Brown dolgozott Stowe birtokán William Kent keze alatt. Stowe tulajdonosa, Lord Cobham engedte, hogy az arisztokrata barátainál Brown munkát vállaljon, s Brown karrierje innentől kezdve felfelé ívelt és a legkeresettebb kertépítész lett.

A Capability, azaz „adottság” becenevet onnan kapta, hogy klienseinek mindig azt mondta, hogy „a birtokuk és kertjük adottságait lehetne fejleszteni.”

Brown olyan híres tájképi kerteken dolgozott, mint Stowe, Blenheim Palace, Belvoir Castle, Croome, Harewood House, Chatsworth, Highclere Castle, Kew Gardens, Petworth.

Humphry Repton (1752-1818) volt a tájképi kerttervezők utolsó nagy alakja. Elődeivel ellentétben Repton csak tervezéssel foglalkozott, kivitelezéssel nem, ezért sokkal kevesebb pénzt keresett. Repton sikere a kis, vörös könyvecskékben rejlett, amelyekben akvarellel modellezte elképzeléseit, és előtte és utána rajzokkal prezentálta klienseinek a terveket. Hm, micsoda marketing! Repton kisebb birtokokon dolgozott elsősorban, ugyanakkor nagyon jó volt a már meglévő, többnyire Brown által tervezett kertek és parkok finomhangolásában.

A leghíresebb angolkertek

Chiswick House and Gardens, London
Clermont Landscape Garden, Surrey
Painshill Park, Surrey
Prior Park Landscape Garden, Somerset
Rousham House and Garden, Oxfordshire
Stourhead, Wiltshire
Stowe, Buckinghamshire (a legnagyobb)
Studley Royal, Yorkshire
West Wycombe Park, Buckinghamshire

Ahogy látható az angolkertek gyönyörűek és izgalmasak. Bízom benne, hogy a történetüket megismerve jobban el tudjátok képzelni, milyen lehetett egy klassz nap vagy egy parti – akár nappali, akár esti – egy angolkertben.

Nincs angolkert, amelyet ne szeretnék vagy ne tetszene. Imádom mindet, s mindet másért, a saját jellegzetességükért. Ám be kell vallanom, hogy szívem a grandiózus Stowe-é.

Észak-Devon kellemes meglepetés volt. Bár a régió nem bővelkedik kastélyokban és udvarházakban, rengeteg látnivaló akad itt is. Természetesen a térség fő vonzereje a tengerpart (homokos strandok és drámai sziklák), de a kedvező klíma miatt sok gyönyörű kert is található Devon északi csücskében.

Engem nem vonzanak a nagy nyaraló városok, strandok, mint Westward Ho! vagy a megosztó szobráról híres Ilfracombe városa, így ezekről nem tudok beszámolni.

Sokkal jobban érdekel a vidék, a táj szépsége, a természet és amit menet közben felfedezünk. A másik fontos dolog, hogy nem szeretek influenszer módjára végigrohanni a sok látnivalón és helységen. Fontos, hogy kellemes tempóban járjuk be a vidéket és hogy adjunk időt magunknak mindent befogadni és főleg, élvezni a kirándulásokat.

ĺgy a négy napos észak-devoni utunk során bejárt helyeket tudom bemutatni, ami koránt sem jelenti azt, hogy csak ennyi a látnivaló vagy csak ezeket helyeket érdemes fölkeresni.

Hartland Quay

A sort Hartland Quay-vel kezdem, amely egyszerűen lenyűgöző szikláiról és tengerpartjáról híres. Az ikonikus háromszög alakú sziklák, a vad tenger, a tengeri lóhere és ezen az eldugott helyen lévő hotel, amely egyben filmforgatási színhely is volt, különleges hangulatot kölcsönöz.

A tengerparton több túraútvonalat is választhatunk kiránduláshoz. Mi háromszor túráztunk Észak-Devonban, s egyik túránk a Hartland Quayhez közeli Speke’s Mill Mouth nevű vízeséshez vezetett, amely lenyűgöző látványt nyújtott.

Másik túránkon a leghíresebb “háromszög alakú” sziklához, a Blackchurch Rockhoz sétáltunk le erdős vidéken. A Blackchurch Rock hatalmas. Sokkal nagyobb a valóságban, mint ahogyan azt az ember képről gondolja. Sajnos nem tudtam vele szemben állni és lefotózni, mert dagály volt és egyik nap sem jött ki a lépés kedvező feltételekhez. Majd máskor.

Út közben láttunk egy hangulatos és egyben félelmetes cottage-t (a kis híddal). Nem tudom, lakják-e, de nem tűnt elhagyottnak.

Harmadik túránk kicsit távolabb, Peppercombe-ban volt, ahol lesétáltunk a strandhoz. Útunk során láttuk a híres peppercombe-i rózsaszín cottage-t és a régi parti őrség cottage-ait, amelyek ma nyaralóként szolgálnak. Bár nagyon meleg volt, az árnyékos erdőben viszonylag hűvös volt és a hőség nem nehezítette meg hegynek fölfelé sem a túrázást.

Hartland Point

A Hartland Point világítótorony körül azért érdemes sétálni, mert egyrészt a kilátás gyönyörű, másrészt tiszta időben látni a Lundy-szigetet.

Hartland Abbey

A térség egyik leghíresebb magánkézben lévő udvarháza a Hartland Abbey. A birtokon számos filmet forgattak, ám talán a leghíresebb a Malory Towers, amely egy bentlakásos leányiskolában játszódik a második világháború után.

A házhoz vezető utat csodálatos rododendronok övezik, s már ez megalapozza a hangulatot. Ugyan a birtok és a ház nem tűnik hatalmasnak, sok látnivaló akad és simán el lehet tölteni itt egy fél vagy akár egy egész napot is.

Először visszasétáltunk a konyhakertbe, amely elragadó és nagyon hangulatos volt. A viktoriánus üvegház és a kis nyári lak megdobogtatták a szivem, a mézeskalács házikóra emlékeztető kertész-lakról nem is beszélve.

A kert után kisétáltunk egészen a tengerparthoz, amely szintén a birtok részét képezi. Az árnyas erdőben van egy kis nyári házikó és egy kilátó is. A tengerparton álló Blackpool Mill cottage bérelhető.

Mivel a birtok a Stucley család tulajdona már évszázadok óta és a mai napig lakják a házat, sajnos bent nem lehet fotózni. A már említett tévé sorozatban azonban látható a ház gótikus, már-már Strawberry Hillt idéző belseje.

Nem utolsó sorban fontos megemlíteni a teázót, ahol eszméletlen házi sütésű tortákat és süteményeket árulnak.

Clovelly

Clovelly falvát számtalanszor láttam már Instagramon, de bevallom, fogalmam sem volt róla, hogy ez egy skanzen és belépőt kell fizetni, mi több, hatalmas kereskedelmi egységen kell átmenni, hogy az ember bejusson a faluba.

Mindez semmit sem vett el az élményből, kiváltképp, hogy a nap vége felé érkeztünk, amikor a turista tömeg már hazafelé tartott.

A falvat John Rous örökölte az édesanyjától 1983-ban, ám a család már a 18. századtól birtokolta. Az elbűvölő halászfalu hangulata egyedülálló, szinte egy másik világba repíti vissza az ide látogatót. Érdemes az autentikus teázóban harapni valamit, vagy a hotel bárjában meginni egy sört. Ezek az élmények még emlékezetesebbé teszik a látogatást.

Bevallom, tartottam a meredek lejtőn való feljövettől, de szépen lassan másztuk meg és teljesen abszolválható volt. Napközben Land Roverekkel szállítják az utasokat, így nem akadály, ha esetleg gondot okozna a fel és lefelé séta.

A falvat ma is lakják, egy élő skanzenről van szó. Semmiképp se hagyd ki, ha a környéken jársz, ám érdemes nyitásra vagy a nap vége felé menni.

Watersmeet

Watersmeet nemcsak a National Trust tulajdonában álló azonos nevű teázót jelenti, hanem a körülötte lévő természetvédelmi területet is, ahol az East Lyn és a Hoar Oak folyók találkoznak.

A teázó már 1901-ben is működött, bár az itt álló ház eredetileg horgász és vadász házként épült 1832-ben a romantikus költészetet kedvelő Walter Stevenson Halliday tiszteletesnek, aki nem is választhatott volna romantikusabb helyet. A csörgedező víz hangja, a madárcsicsergés és a fák lombjait fújó szél zaja csodás környezetet teremt.

Lynton és Lynmouth

Ha már az ember Watersmeetben jár, érdemes beugrani Lynton és Lynmouth városába, amelyek szintén kedvelt nyaraló városok, de koránt sem akkorák, mint Ilfracombe vagy Newquay. Épp ellenkezőleg, a város élhető nagyságú és hangulatos. Érdemes felpattanni a hidraulikus meghajtású tengerparti siklóra, melynek tetejéről fantasztikus kilátás nyílik.

Kertek

Ha Devon, akkor kert. A kedvező időjárás miatt rengeteg gyönyörű kert található Délnyugat Angliában, így Devonban is. Mi kettőbe látogattunk el: egy kisebb méretű, de annál elbűvölőbb magánkertbe és a Királyi Kertészet egyik kertjébe, az RHS Rosemoorba.

Docton Mill Gardens

Ahogy a név sugallja, a kert a helyi malom körül terül el és az 1930-as években alakították ki. Az 1970-es években sajnos hanyatlásnak indult, de az 1980-as években felújították a malmot, majd a kertet is. Ma egy nagyon hangulatos kert található itt cuki kis teázóval, ahol a vörösbegyek az ember tenyeréből esznek.

RHS Garden Rosemoor

Az RHS Garden Rosemoor egy nagyon kellemes meglepetés volt. Olyan volt az egész kert, mintha kincsvadászaton lettünk volna: a különböző kertrészek ugyan el volta határolva egymástól, de mivel egymásba nyíltak, kíváncsian vártam, hogy a következő kertrész mit rejt.

Volt itt minden: rózsakert, egzotikus kert, mediterrán kert, erdei kert, krokett gyep, cseresznyéskert, fűszernövény kert veteményessel, ún hűvös kert kerti tavakkal és csobogókkal.

Mivel eddig csak az RH Wisley kertben jártunk, üdítő volt egy másik RHS (Royal Horticultural Society, azaz Királyi Kertészeti Társaság) kertet fölfedezni.

Csak ajánlani tudom Észak-Devont. Rengeteg a látnivaló, a kirándulási, piknikezési lehetőség és gyönyörű a vidék. Nem fogsz csalódni.

Pembrokeshire Wales dél-nyugati megyéje, amely elsősorban sziklás tengerpartjáról híres. Régóta szerettem volna ide eljutni, és bár a tengerpart valóban szép és érdekes, bevallom, Pembrokeshire nem volt rám nagy hatással. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem érdemes ide ellátogatni, hiszen akad látnivaló és a nyaralni vágyóknak remek hely.

Sajnos az időjárással nem volt nagy szerencsénk: hideg volt és erős szél fújt. Ennek ellenére próbáltuk a legtöbbet kihozni a kirándulásból.

A tengerpart

Felfedező utunkat a tengerparttal kezdtük, amely valóban lenyűgöző. Az Lumma-halom (Elegug Stacks) és Wales zöld hídja (Green Bridge of Wales) szikla formációk pár perces sétára vannak egymástól, így napfelkeltekor mindkettőt le tudtam fotózni. Utóbbinál szomorúan állapítottam meg, hogy egy jókora darab letört a sziklából. Feltűnt, hogy az interneten található fotókon más alakja van a sziklának.

A Lumma-halom ugyan a sziklán fészkelő lumma ludakra utalnak, engem mégis egy pár csizmára emlékeztettek.

St Govan kápolna

Innen pár perces autózással átmentünk a St Govan kápolnához, amely egy mészkőfalba vájt kápolna. Bár a kápolna a 13. században épült, vannak részei, amelyek a 6. századból valóak.

A legenda szerint az 5. és 6. században szokás volt, hogy a kelta szerzetesek a walesi tengerparton zarándokoltak. Így tett St Govan is, akit kalózok vettek üldözőbe, amikor is egy szikla megnyílt St Govan előtt. Itt rejtőzött el és itt élt haláláig. A kápolnát St Govan követői alapították a 6. században.

A kápolna ezüst harangját állítólag kalózok lopták el, ám a harang a tengerbe veszett, amikor hajójuk elsüllyedt. Az angyalok kiemelték a harangot és egy sziklába rejtették, amit ha St Govan megérintett, százszor hangosabban szólt a harangnál. A kápolnában lévő forrás vize szembetegségeket, reumát és bőr panaszokat gyógyított.

Tenby

Tenby tipikus walesi tengerparti üdülőváros, amely híres színes házairól és homokos strandjáról. A városnak nagyon klassz a hangulata, bár kissé megkopott benne minden és elég drága.

Colby Woodland Garden

Hogy picit mást is lássunk a tengerparton kívül, ellátogattunk egy National Trust kertbe. Ez inkább amolyan arborétum volt, és bár koránt sem ez volt a legizgalmasabb kert, amelyben valaha jártunk, élveztem a napsütést és az ébredező természetet.

Ty Canol erdő

Nem maradhatott ki a túrázás sem a pembrokeshire-i utunk alatt, s választásom egy elvarázsolt walesi erdőre esett, ahol a girbegurba fák és a mohával és zuzmóval benőtt sziklák mesebeli erdő benyomását keltették. Kár, hogy nem volt köd, úgy még sejtelmesebb lett volna.

Pentre Ifan

Az erdőtől nem messze található a Pentre Ifan nevű neolitikus temetkezési hely. Ahogy Stonhenge esetében, itt is elcsodálkozik az ember, hogy vajon hogyan építették ezt meg annak idején mindenféle szerkezetek, gépek nélkül…

Pembroke

Pembrokeba csak beugrottunk egy rövid sétára. A vár már zárva volt, így nem tudtuk megnézni. Be kell vallanom, hogy a város nem tett rám mély benyomásokat: sajnos eléggé eljárt itt minden fölött az idő és ez nagyon látszik, érződik.

Carew vára

Carew vára mellett többször is elhajtottunk, és egyszer megálltunk egy fotó kedvéért. Nem tudom, miért, de tetszik, pedig nem rajongok a várakért. Érdekessége, hogy a Carew folyó ár-apály folyó, így van, amikor teljesen üres a folyó a vár előtt.

St David’s

St David’s az Egyesült Királyság legkisebb városa a maga 1700 lakosával. Meg kell, hogy mondjam, ez a város tetszett a legjobban Pembrokeshireben. Gyönyörű, élhető, hangulatos kis város, ám tele van turistával, így nehéz szabad asztalt találni az éttermekben, sőt a pékségben is minden elfogyott délután fél kettőre.

St David’s katedrális

Mindig elbűvölnek a katedrálisok, különösen azok, amelyeket a világ végén építettek. Valljuk meg, elég furcsa, hogy egy ilyen pici városnak ekkora katedrálisa van.

A katedrális belseje lenyűgöző volt, különösen a mennyezet. Érdekesség: II. Calixstus pápa kikiáltotta, hogy két zarándok út a St Davids-i katedrálisba felér egy római zarándokúttal.

Strumble Head világítótorony

Ezt a fotogén világítótornyot 1908-ban építették és egyik az utolsó világítótornyoknak, amiket az országban építettek.

St Non kápolna

Mindenképpen el szerettem volna menni a St Non kápolnához, mert nagyon festőinek találtam a tájat. Bíztam benne, hogy szép naplementében lesz részünk, de sajnos elmaradt a drámai égbolt. Ám amint a nap közeledett a horizonthoz, a színek is megjelentek az égbolton.

A legenda szerint Non, egy fiatal nő a kápolna helyén adott életet fiának egy vihar közepedte. Szülés közben fájdalmában belemarkolt egy sziklába, amely ketté tört és amelyből forrás tört elő. A forrásvízzel keresztelte meg fiát, akit Dávidnak nevezett el. Ő volt Szent Dávid, Wales védőszentje.

Bár az időjárás valóban nem volt ideális, és küzdöttünk más dolgokkal is, mint a forgalom és a nyitva tartás, elnézve a fotókat és hogy mennyi helyen jártunk, úgy gondolom, kihoztuk a hétvégéből a maximumot és egyáltalán nem volt rossz. Valószínűleg az volt a gond, hogy más kép volt a fejemben Pembrokeshire-ről, de biztos vagyok benne, hogy más benyomások érnének a megfelelő időjárásban és évszakban. Bárhogy is, mindenképp érdemes ellátogatni Wales ezen csücskébe, ha belefér az időbe.

Lassan itt a karácsony, s ha máskor nem is, ilyenkor megpróbálunk sütni. Így voltam vele én is, és kipróbáltam egy új receptet: tőzegáfonyás karácsonyi kuglófot.

Sütni mindig jó, de a karácsonyi sütés különleges. Az a legjobb, hogy amikor sülnek a karácsonyi sütik, az egész házban karácsonyi illat terjeng.

Íme a recept 1400ml sütőformához

170g friss tőzegáfonya
200g liszt (lehet gluténmentes is)
180g puha vaj
170g cukor
1 csipet só
½ tk vanília paszta
1 tk sütőpor
3 tojás
1 ek mézeskalács fűszerkeverék
1 ek őrölt fahéj

A cukormázhoz

200g porcukor
2 tk tej
cukrozott tőzegáfonya és friss rozmaring

Cukrozott tőzegáfonya

A dekorációhoz a kandírozott tőzegáfonyát előző nap készítem el.

Ehhez ugyanannyi vizet és cukrot használok, tehát 100ml vízhez 100ml cukrot adok. Egy lábasban felforralom a vizet, hogy a cukor elolvadjon.

A szirupot tíz percig hűlni hagyom, majd beleteszem a tőzegáfonyát és 1-2 percig ázni hagyom.

Az áfonyát leszűröm és tortarácson hagyom lecsepegni, de nem sokáig, hogy ne száradjon meg tejesen.

Ezután egy tányérra cukrot teszek és ebben megforgatom a ragadós áfonyát.

A tőzegáfonyás karácsonyi kuglóf

Kivajazom a sütőformát és liszttel beszórom, majd a hűtőbe teszem.

A sütőt alul felül funkción 170 fokra előmelegítem.

Elkeverem a vajat, a cukrot, a sóval és a vanília pasztával, amíg habos nem lesz (nagyjából 5 perc).

Hozzáadom a tojásokat, de egyszerre csak egyet.

A sütőport és a fűszereket belekeverem a lisztbe, majd a liszt felét hozzáadom a keverékhez. Amint eldolgoztam, hozzáadom a liszt második felét.

A sütőformába pár evőkanál tésztát teszek, amit elsimítok egy kanállal. Ez azért kell, hogy legyen egy réteg a formán, hogy az áfonya ne üsse át.

Ezután adom hozzá a tőzegáfonyát a tésztához és keverem össze. A tésztát beleöntöm a formába, a tetejét picit elsimítom.

A kuglófot 45-50 percig sütöm, hústűvel vagy fogpiszkálóval tesztelem 35-40 percnél.

A megsült kuglófot pár percig hagyom a formában csak, mert a kivett formában a kuglóf tovább sül, ezért óvatosnak kell lenni.

A kuglófot lassan sütőrácsra borítom ki és ott hűlni hagyom.

A cukormáz

Elkészítem a cukormázat. Ehhez használható folyadékként tej, vagy vörösbor vagy akár szörp is. Attól függően, mennyi cukormázat akarunk, egy evőkanál tejhez 100g porcukrot keverek el. Ha több cukormázat szeretnénk, akkor még 100g porcukrot kell a masszához adni és még egy evőkanál tejet. A tejet apránként érdemes adni, mert a cukor kevés folyadékot vesz föl, tehát a máz elég folyékony lehet.

A kívánt állag elérése után a cukormázat a kuglófra öntöm, majd friss rozmaringgal és kandírozott áfonyával díszítem.

Frissen az igazi, de jól tárolva napokig eláll és fogyasztható.

Jó étvágyat!

Észak-Wales sziklái és tengerpartja vonzza a kirándulókat és sziklamászókat, ám a régió rengeteg egyéb látnivalóval szolgál. Kellemesen lepett meg Észak-Wales, ahol négy napot töltöttünk.

Az alábbi programot nyugodt tempóban jártuk végig. Szállásunk Caernarfon-tól nem messze volt, s az a jó Észak-Walesben, hogy bárhol is száll meg az ember, könnyen és 30-40 perc alatt el lehet jutni a Snowdonia Nemzeti Parkba.

Anglesey, Twr Mawr

Utunkat Anglesey szigetén kezdtük, ahol is a Twr Mawr világítótornyot szerettem volna lefotózni. Erről bővebben itt olvashatsz.

A leghosszabb nevű falu

Visszafelé muszáj volt megállnunk a leghosszabb nevű walesi falu vasútállomásánál. A felirat akarva akaratlan mosolyt csal az ember arcára: Llanfair­pwllgwyngyll­gogery­chwyrn­drobwll­llan­tysilio­gogo­goch.

A falu nevének jelentése Szűz Mária temploma egy mélyedésben, a fehér mogyoróbokor és a St Tysilio közeli örvény melletti vörös barlang szomszédságában.

A falu nevét a viktoriánus korban bővítették ki hogy még több turistát vonzzanak a vidékre.

Anglesey szigete azonban sokkal több érdekességgel szolgál, de sajnos nem volt időnk bejárni. Azt hiszem, az egy külön utat kíván.

A sziget volt egyébként a druidák utolsó menedéke, de a rómaiak itt is utolérték őket. A walesiek Mo mam Cymrunak, vagyis Wales anyjának nevezték a szigetet, mivel itt voltak az ország gabonaraktárai.

A Menai-szoroson átívelő függőhíd 1826-ban épült meg Telford terveként hogy összekösse Londont Dublinnal. Holyheadből ugyanis komppal eljuthatunk Dublinba.

Bodnant Garden

Innen egy fantasztikus kertbe látogattunk el. Sok gyönyörű kertben jártunk már, de ettől elállt a lélegzetünk. A kertről még több képet itt láthatsz ill olvashatsz.

Llandudno

Ha már erre jár az ember, érdemes beugrani a legnagyobb fürdővárosba, Llandudnoba. Bevallom, kellemes meglepetés volt a város. Egy lepukkant, ódon fürdővárosra szám|tottam, ehhez képest gyönyörűen fel van újítva és elegáns helynek tűnt.

A város mögött magasodik a Great Orme hegy, ahonnan remek kilátás nyílik az öbölre. Még mindig jár a sikló, amelyet 1902-ben építettek. A vagonokat a helyi walesi szentekről nevezték el. A képen látható, 5-ös számú vagon neve St Silio.

Conwy

Llandudnoval szemben fekszik Conwy, ahová a gyalogosok Telford gyönyörű függőhídján sétálhatnak át.

Itt található a Conwy vár, amely egyike az I. Edvárd által építetett négy erődítménynek (a másik három Caernaforn, Beaumarais és Harlech). A várak megfélemlítették a walesieket, akiket I. Edvárd innen rohant le.

A városban, a Conwy folyó partján áll Nagy-Britannia legkisebb lakóháza.

Beddgelert

Második napunkat egy festői faluban, Beddgelertben kezdtük. Csodás látvány, ahogyan két patak találkozik a faluban.

A falu neve valószínűleg a keresztény szerzetesről, Celertről kapta a nevét (nem azonos a magyar Szent Gellérttel!), aki a 8. században telepedett le itt. A legenda szerint azonban a falu a hűséges farkaskutyáról kapta a nevét.

A történet megható, ezért szentelek neki pár sort. A legenda szerint a középkori walesi uralkodó, Nagy Llywelyn a vadászatból hazatérvén gyermeke bölcsőjét üresen találja. Mellette fekszik az ír farkaskutyája, aminek véres a szája.

Llywelyn azt hiszi, hogy a kutya felfalta a gyermekét, ezért kardjával leszúrja az állatot, aki keservesen visít. Ekkor gyerekgügyögést hall, s meglátja gyermekét a bölcső alatt. Ekkor veszi észre, hogy a bölcső mellett egy halott farkas is fekszik, aki megtámadta a gyermeket, de hűséges ebe megölte. Llywelyn eltemeti az ebet, de élete végéig fülében marad a kutya visítása.

Porthmadog

Porthmadogban található a világ legrégebbi keskeny nyomtávú vasútja, amely az UNESCO világörökség része.

A vasutat palaszállítás miatt építették a 19. században, s 1954-ben mentették meg a pusztulástól. A mai napig nyolc mozdony közlekedik a festői útvonalon, amely közül kettő eredeti.

Portmeirion

Porthmadog közelében található Észak-Wales talán leghíresebb és legkülönlegesebb látnivalója, az olasz stílusban épült falu: Portmeirion. Bővebben itt olvashatsz róla.

Caernarfon

Caernarfonban található az I. Edvárd angol király által építetett Caernaron vár. Ez volt az egyetlen vár, amelyet nem tudtak bevenni a walesi felkelők a 15. században. A város egyébként picit lepukkant, nem igazán tett rám mély benyomást.

Penrhyn Castle

Ebbe a kastélyba évek óta szerettem volna eljutni a historikus konyhája és alagsora miatt. Ám meg kell hagyni, hogy maga a kastélytól is leesett az állam.

A birtokon már a 15. században állt udvarház, de a 18. századtól a Pennant család birtokolta, amely palabányászatból és rabszolga-kereskedelemből szerezte vagyonát.

A mostani kastélyt a 19. század közepén építették Thomas Hopper építész tervei alapján, aki neo-norman stílusban álmodta meg az épületet.

Ez Nagy-Britannia egyik legnagyobb kastélya, ahol 2002-ben II. Erzsébet királynő ünnepi fogadáson és ebéden vett részt. A menü látható az ebédlőben.

A neogótikus belső a faragásokkal, faburkolatú könyvtárszobával egyszerűen lélegzetelállító.

Számomra mégis a viktoriánus konyha, és az alagsori szobák, termek voltak a legizgalmasabbak.

Llanberis, A magányos fa

A Snowdonia Nemzeti Parkban található az ún Magányos fa, amely sok fotóst megihlet. A legjobb napfelkeltekor fölkeresni szélcsendes időben. Irányítószám: LL55 4EL.

Llanrwust

Ki ne ismerné ezt az ikonikus kis teázót az internetről? A 15. századi épület farmház volt eredetileg, majd a helyiek bíróságként használták. A Conwy folyón átívelő romantikus kőhidat a híres építész, Inigo Jones tervezte.

Érdemes nyitás előtt lefotózni, s természetesen ősszel az igazi, amikor a vadszőlő levele vörösbe borul.

Mivel korán érkeztem, szerencsém volt és a tulaj megengedte, hogy lefotózzam a teázót. Mondanom sem kell, hogy az étel mennyei volt.

Betws-y-coed

Betws-y-coed egy mesés kis falu a Snowdonia Nemzeti Parkban, ahol három völgy, a Lledr, a Llugwy és a Conwy találkozik. Ide mindenképp korán érdemes érkezni, mert kevés a parkoló és a hely mindig nyüzsög.

A falu neve egyébként azt jelenti: imaház az erdőben.

Swallow-vízesés

Betws-y-coedtől nem messze található a híres és gyönyörű Swallow-vízesés. Nevét onnan kapta, hogy a nagy szikla miatt a víz ketté válik és fecskefark formát képez. Két fontért lehet megtekinteni a vízesést és kártyával lehet csak fizetni.

Nos, ennyi volna. Tudom, hogy soknak hangzik négy napra, de simán abszolválható, ráadásul kellemes tempóban. Észak-Wales varázslatos, meleg szívvel ajánlom.

Szeretettel,

A Bodnant Garden egy lenyűgöző kert és arborétum Észak-Walesben, amely 80 hektáron terül el.

Tudtam a kertről, jobban mondva az ikonikus kerti pavilonról, de bevallom, fogalmam sem volt, hogy mekkora és milyen elképesztően gyönyörű kertet foglal magába.

Bodnant története

A Bodnant Gardent 1874-ben álmodta meg Pochin, egy viktoriánus iparmágnás, aki abból szerezte a vagyonát, hogy feltalálta, hogyan lehet a mosószappant kifehéríteni. Feleségével nagy kertrajongók voltak, így új birtokukra hatalmas és csodálatos kertet terveztek. A kertet a család öt generáción keresztül bővítette és gondozta és mindegyik generáció megvalósította a saját elképzeléseit.

A formális kert

Ahogy az ember belép a birtokra, a ház körüli formális, ún Keleti kertben találja magát, ahol színpompás virágágyások, makulátlan gyep és az üvegház található. Az ún téli kert szélén van egy ovális alakú tavacska, amelyet a család csak Fürdőnek hívott és ahol rendszeresen fürdőztek.

Bodnant híres terasz együttese

Tovább sétálva az öt szintes, itáliai stílusban épült teraszhoz jutunk, amelyet 1904 és 1914 között alakítottak ki. A ház legfelső teraszán a rózsakertet csodálhatjuk meg, ahonnan mesés kilátás nílik a Carneddau-hegységre.

A következő szinten a kroké gyepet találjuk, amelyet kőkorláttal választottak el.

A harmadik szint az ún Vízililiom-terasz, ahol hatalmas kerti tavat találunk. (főcímkép)

Innen lépcsőn jutunk le az alsó rózsakertbe, amelyet arts and crafts (szecessziós) stílusú, félköríves pergolákkal díszítettek. Az egész romantikus és olyan, mintha az ember egy labirintusban sétálna.

A teraszt az ún Csatorna-terasz zárja, melynek egyik végén a Pin Mill (Pecek vagy tű malom) pavilon díszít. Az 1730-ból való épület eredetileg vadász-lak volt Gloucestershireben, majd malomként és cserzőműhelyként működött.

Bodnant harmadik generációs tulajdonosa, Henry McLaren vásárolta meg a lebontásra váró épületet és téglánként felépítette újra a saját birtokán. A pavilon emeletén egy szoba található, amelyet a család nyári lakként ill. zeneteremként használt.

Az embernek már az eddig látottaktól eláll a lélegzete, ám a java még csak most jön. Ugyanis a formális kertből hangulatos ösvényen át jutunk az erdőbe és arborétumba.

Az erdő és arborétum

A kert ezen része egyszerűen varázslatos. Bármerre sétál az ember, a víz csörgedező, csobogó vagy zuhogó hangját hallani. Ahogy az ember elhalad a Régi malom és a vízesésen átívelő híd mellett, a hatalmas amerikai fenyők tövében amelyeket hortenziák vesznek körbe, mindent elfelejt és átadja magát a természetnek. Az egész olyan, mint a mennyország.

Bodnant alapítójának, Henry Pochinnak szokása volt, hogy a barátait meghívta a kertbe, hogy ültessenek fákat. Kedves gondolat. Nem de?

Van itt még egy kedves gondolat, amelyet szintén Pochin talált ki. A szakadéknál található egy neogótikus kis torony, amelynek Poem, azaz vers a neve. Furcsa egy épületet így hívni, ám a poem egy rövidítés: Place of eternal memory, vagyis az örök emlékezés helye. Ez a család mauzóleuma, itt nyugszanak a családtagok.

A vízesésen túl az ún Far End-hez (Túloldal) jutunk, ahol egy csónakázó tó és szintén Arts and crafts stílusban épült csónakházat találunk.

A kerttel egyszerűen nem lehet betelni. Ha Észak-Walesben jársz, mindenképp javaslom a Bodnant Gardent felkeresni. Ez egy olyan kert, amit mindenkinek látnia kell.

Szeretettel,