György korabeli építészet (1710-1815)

Folytassuk a sort a György korabeli (Georgian) építészettel. A téma hatalmas és rengeteg képanyagom van róla, nemcsak azért, mert rajongója vagyok a stílusnak, hanem azért, mert hál’ istennek rengeteg épület maradt fönn. A György korabeli építészet nagyon rányomta Angliára a bélyegét, ami nem csoda, hiszen majdnem teljesen lefedi a 18. századot és a legkönnyebben behatárolható építészeti stílus. György korabeli épületeket láthatunk a Jane Austen vagy a Sherlock Holmes filmekben még akkor is, ha utóbbi a késő viktoriánus Londonban játszódik, hiszen ez a stílus formálta meg Anglia fővárosának és olyan nagy városok arculatát is, mint Bath, Brighton, Cheltenham, Royal Leamington Spa vagy Edinburgh. Hogy megértsük a György korabeli építészetet és azt, amit képviselni akart, vetnünk kell egy pillantást a történelemre.

Történelmi háttér

Anna királynő uralkodása alatt Anglia és Skócia egyesült és 1707-ben megszületett Nagy-Britannia. Ám Anna királynő utód nélkül halt meg: tizenhét terhessége volt, de egy gyermeke sem maradt életben, így az angoloknak protestáns utódot kellett szerezniük. Választásuk végül a Stuartok protestáns ágára, I. Jakab dédunokájára, az apai ágon a Hannover-házból származó I. Györgyre esett. György német volt, uralkodása alatt sem tudott megtanulni angolul és igyekezett magát német kultúrával körülvenni. Ezen kívül az új dinasztia új építészeti stílust honosított meg. Ez volt a neo-palladianizmus vagy Palladio-stílus.

A barokk ugyan tovább élt, de az angolok összekötötték a stílust a katolikusokkal, s láthatjuk: az angolok inkább választottak egy német királyt maguknak, semmint egy katolikus angolt. Hát ennyire volt fontos a vallás és ebből kifolyólag az építészeti stílus is. A 18. században virágzott az ország, ekkor volt a mezőgazdasági és az ipari forradalom. A gazdagok még gazdagabbak lettek, a pénzüket pedig otthonuk fejlesztésére és szépítésére költötték. Az arisztokrata fiatalok beutazták Európát, és a klasszikus építészetért való rajongással tértek vissza Angliába. A neo-palladianizmus egyszerű stílust takart, kevés díszítőelemet használt, teljes ellentéte volt a francia udvar pompát kedvelő stílusának, mégis hamar elterjedt. Sikere az arányok harmóniájában rejlett, abban, hogyan viszonyulnak egymáshoz a vízszintes és a függőleges arányok. A stílust a 16. századi építész, Andrea Palladio munkái inspirálták, összefoglalni pedig úgy lehetne, hogy az ókori római építészet újjáélesztése angolszász beütéssel.

A terrace

A 18. század a városodás évszázada volt. Ez azt eredményezte, hogy megnőtt az igény a lakóházakra. A terrace, azaz a teraszosan elhelyezkedő ház ezt a feladatot oldja meg: kis helyen sok lakást foglal magába. A terrace-nek több formája volt: egyenes, négyzet alakú és félköríves. A földbirtokosok kiadás céljából építettek terrace-okat az új, gazdag középosztálynak. Bár a beruházók gyakran építészeket bíztak meg, volt, hogy a legjobb építészek maguk is beruházók voltak.

A tipikus György-kori terrace magas és keskeny volt, hosszú hátsó kerttel. Minden háznak (kivéve a legszegényebbeket) volt pincéje (szuterén), ahol a konyha, kamra és egyéb tárolók voltak. Elől az alagsor egy kis udvarra nézett, amit „area”-nak hívnak. Ide gyakran külön lépcső vezetett le, utat engedvén a kereskedőknek és a cselédeknek. A ház alaprajza rendkívül egyszerű volt: egy szoba elől és egy hátul, a lépcső pedig a fal mellett vezetett föl az emeletekre. A földszinten az ablakok alacsonyabbak voltak statikus szempontok miatt, de az első emeleten megnyúltak. A második emeleten újra alacsonyabbak voltak, a harmadik emeleten pedig négyzet alakúak voltak. Ez azzal van összefüggésben, hogy a Palladio-stílusú terrace piano nobile (nemes emelet) termeinek belmagassága nagyobb volt, mint a második emeleten elhelyezkedő szobáké, később azonban – tűzvédelmi okok miatt – minden emelet belmagassága egyenlő lett. A házak közös falainál húzódott a kémény, ezzel is erősítvén a ház szerkezetét, mely egyben tűzvédelmi előírás is volt. Nagyobb házakban előfordult, hogy 25 kémény volt, amelyeket 1840-ig gyerekek tisztítottak. A György-kori építő követ vagy téglát használt és flamand kötésben dolgozott. A tégla színével megegyező habarcsot használt, majd fehér fugával fugázott – ezt nevezik tuck pointing-nak. Így a fal sokkal rendezettebbnek tűnt, hangsúlyozták a pontos kapcsolódási pontokat. A terrace háznál az ajtót az épület egyik oldalára tették, a nagyobb házaknál szimmetrikus volt, kétszárnyú ajtóval. A bejárati ajtók hat kazettásak voltak, félköríves bevilágító ablakkal. A bejáratot tovább díszítették finom kovácsolt vas korlátokkal, gázlámpa oszlopokkal, melyek gyakran ívet képeztek a bejárat fölött. A György-kori házak ablakai kivétel nélkül mind sash-ablakok (tolóablakok) voltak.

A György korabeli terrace házak evolúciója balról jobbra:

1) Még érződik a barokk hatás: díszesebb oszlopok, balusztrádos attika, urnák a tetőn
2) Korai György-kori terrace ház – jól megfigyelhető az emeletek/ablakok magasságának tagolása
3) Késő György korabeli terrace ház – az emeletek/ablakok magassága egyenlő, vas kerítés

A villa

A 18. század második felében divatba jött a villa, mint vidéki rezidencia. Gyakran a tulajdonos második otthona volt, vagy a London növekedésével a városi kereskedő rezidenciája a város közelében. A Londont körülvevő megyékben rendkívül sok ilyen épületet találni. Ezen házakban a szobák számát lecsökkentették a minimumra: hall, szalon, nappali és könyvtár, mely egészen a 19. századig az ideális elosztás maradt.

A vidéki ház

A kisebb vidéki ház egy tömbből állt, ejtett tetővel, középponti bejárati ajtóval, mely gyakran az egyetlen díszes elem volt a házon. Az 1720-as évektől a templom motívum (egy egy oszlop az ajtó mindkét oldalán, tetejükön timpanonnal) kedvelt volt a bejárati ajtók díszítésénél. Többnyire fehér kőből készült, ami elütött a tégla színétől, s így az ajtó így még hangsúlyosabbá vált. A György-kori ház teteje cserép volt, de a 18. század vége felé palával fedték be. A 18. századtól az öblös ablak újból divatba jött.

György korabeli udvarházak

Nagy házak esetében alul díszített szuterén vagy földszint helyezkedett el (sáros csizmával itt mentek be), majd két oldalon lépcső vezetett föl a főbejárathoz, az ún. piano nobile szintre, amely a Palladio-stílusú és a György-kori házak első emeletén található és ahol társadalmilag fontos termek helyezkedtek el. Ezen a szinten az ablakok timpanonnal vagy szegmens ívvel képzett szemöldökpárkányt kaptak, a tetőtér ablakai négyzet alakúak voltak. A 18. század végére a földszinti szobák visszanyerik jelentőségüket. A főbejáratnál gyakori az oszlopcsarnok, mely görög templomra hasonlított. A házakat alacsonyabbra és lapos tetővel építették, hogy messzebbről nagyobbnak tűnjenek és grandiózusabb benyomást keltsenek. Így a tető szinte láthatatlan volt, egy két ház kupolájától eltekintve. A tetőt balusztrádos attika díszítette, de alapvetően nem tartalmazott sok díszítőelemet. Ha mégis, akkor vagy geometriai vagy növény motívumokat használtak.

 

~

 

A György-kori építészet különleges és legalább annyira meghatározza Anglia arculatát, mint a Tudor, az Erzsébet-kori vagy a barokk építészet. Bár rendkívül erőteljes ismertetőjegyei vannak, bevallom, eleinte nehézséget okozott (és néha még mindig jól meg kell figyelnem egy egy házat), hogy megkülönböztessek mondjuk egy londoni György korabeli terrace házat egy viktoriánustól. Szóval tudom, hogy nem feltétlen könnyű elsőre felismerni, de remélem, ezzel az összefoglalóval rá tudtam mutatni azokra a jegyekre, melyek oly jellegzetesen György korabeliek.