Mi az, hogy cream tea?

 

A cream tea nagyon brit, ahogyan az egyik alkotóeleme, a scone is az. A scone nem más, mint egy édes pogácsa, amit lekvárral és aludt (?) tejszínnel tálalnak a délutáni tea mellé. Bevallom, amikor először invitáltak cream tea-re Angliában, azt sem tudtam, mi az, hogy cream tea, scone vagy aludt tejszín. Azóta nagy rajongója vagyok ennek a nem éppen fogyókúrás uzsonnának. Lássuk tehát, hogy mi is az a cream tea!

A scone

A scone-t ma a nyugati országrésszel (West Country) hozzák összefüggésbe, étlapokon Devonshire megyei teaként (Devonshire Cream Tea) emlegetik a cream tea-t, ám Devon és Cornwall megyékben ún splits-et ettek az emberek régen, amely leginkább egy félbevágott briósra hasonlított és édes keltésztából készült. A scone ugyan kelta eredetű, de nem cornwalli, hanem skót és walesi gyökerei vannak. A scone ősét „tepsis scone”-nak nevezik Skóciában. A Devonshire-i cream tea elnevezés talán inkább vonatkozik a tejszínre, hiszen a nyugati országrész (West Country) híres a tejtermeléséről és tejkészítményeiről.

A scone régen lapos volt és kerek, méretét tekintve pedig akkora, mint egy közepes tányer. A mai scone egy nagyobb pogacsa meretu és elég magas. Régen zabból készült, ma lisztet használnak hozzá; létezik édes és sós (sajtos) verzió is, ki melyiket szereti (NB az angolok simán esznek sajtos szendvicset édes lekvarrál….) Ahogyan nálunk a jó pogaácsa receptje anyáról leányra száll, szinte minden angol családban van egy bevált scone recept.

Ugyan már a 11. századtól ettek az emberek kenyeret lekvárral Angliában, a scone a 19. század közepén vált népszerűvé, amikor is Viktória királynő barátnője, Anna Maria Russel, Bedford hercegnője nehezen viselte, hogy az étkezési szokásokat megváltoztatták és a vacsorát délután 4 és 5 közöttről este fél nyolcra tolták ki hivatalosan. Mivel megéhezett a délután folyamán, szendvicset, scones-t és süteményeket kért teával a szolgálóktól, s így már könny(ebb)en kihúzta vacsoráig. Az új uzsonnázást örömmel osztotta meg barátaival, akiket áthívott teára.

Az aludt tejszín

Aludtnak fordítom, de koránt sem vagyok biztos benne, hogy ez a helyes megfelelője ennek a tejszínnek. A „clot” rögöt jelent, vagyis a tejszín gyakorlatilag olyan állagúvá válik a hosszú, lassú melegítés során, mint egy szoba hőmérsékletű vaj vagy margarin. Magyarországon nem lehet kapni (még), de ha sikerül valahonnan pasztörizálatlan tejszínt szerezned, akkor 24 órán át egy mély tepsiben 80 fokon kell melegíteni. A 24 óra után hagyni kell lehűlni, majd betenni a hűtőbe. Hosszú a folyamat, de megéri. Én kipróbáltam, valóban működik, csak nem pasztőrözött tejszínnel.

Tejszín vagy lekvár először?

Ahogy az angol tea elkészítése körül is állandóan vita forog, hogy a tejet vagy a teát kell előbb a csészébe önteni, így a scone, a tejszín és a lekvár körül is. Cornwall megyében a lekvárt teszik először a scone-ra, aztán a tejszínt, míg a szomszédos Devon megyében fordítva: először a tejszín jön, aztán a lekvár. Ezt olyan komolyan veszik az angolok, hogy amikor a National Trust (örökségvédelmi alapítvány) évekkel ezelőtt egy cornwall-i cream tea-t olyan fotóval reklámozott, amelyen a scone-on tejszín volt előbb és rajta a lekvár, a helyiek felháborodtak és kikértek maguknak, mondván, hogy ez minden, csak nem cornwall-i cream tea és kulturális vandalizmusnak titulálta az esetet… Az örökségvédelmi alapítvány hivatalosan is elnézést kért a hibáért. 🙂

De elhangzott az is egy műsorban, hogy a devoni Powderham-kastélyba a személyzet kiválasztásakor megkérdezik, hogy hogyan kenik meg a scone-t, és ha a cornwalli sorrendet mondják, akkor sajnos nem nyernek fölvételt. (Ejha…)

Vajon ki más dönthetné el a kérdést, mint a királynő?

Nos, Darren McGrady, aki 1982 és 1993 között a királynő szakácsa volt, elárulta, hogy II. Erzsébet királynő a lekvárral kezdi a scone megkenését, aztán jön rá a tejszín. Egyesek szerint a cornwall-i sorrend Londonban terjedt el, míg a devoni inkább Anglia egyéb vidékein. (Ha érdekel, én a devoni sorrendet szeretem.)

Milyen lekvárral eszik?

Talán a legelterjedtebb az eper-, málna- és szederlekvár, de vannak, akik marmalade-dal, vagyis narancslekvárral eszik. Utóbbi azért ritkább.

Kávéval vagy teával?

A nevében is benne van, hogy teával, de vannak, akik mégis kávét választanak. A kávésok legtöbbje is azért a scone-hoz teát fogyaszt.

 

A scone az eredete, a kiejtése és a megkenésének módja körüli viták miatt valószínűleg a legellentmondásosabb brit sütemény. 🙂

~

Ha szeretnéd kipróbálni a scone-t, akkor az alábbi receptet ajánlom. Elkészítése roppant egyszerű és nagyon finom házi készítésű lekvárral. Aludt tejszínt a fent leírtak alapján tudsz készíteni házilag. Ha nem kapsz sehol pasztörizálatlan tejszínt, akkor vajjal pótolhatod a tejszínt.

 

HOZZÁVALÓK

225g önkelesztős (sütőporos) liszt
32g vaj
1 teáskanál sütőpor
25g cukor
1 tojás
115ml tej
mazsola (opcionális)
csipet só

A tejbe beleütöm a tojást és összekeverem, majd egy decit félreteszek belőle. A lisztet elkeverem a sütőporral és a csipet sóval, majd a vajat összemorzsolom a liszttel. Apránként hozzáadom a tojásos tejet és összegyúrom a tésztát.

Fontos, hogy a jó állaghoz nem kell sokáig gyúrni a tésztát és akkor a legjobb, ha picit ragacsos. Belisztezett gyúródeszkán 2cm vastagra kinyújtom és pogácsaszaggatóval kiszaggatom őket. Olajozott tepsibe teszem és a tetejüket megkenem a félretett tojásos tejjel. 220 fokra előmelegített sütőben 10-15 percig sütöm. Még melegen tálalom.

 

Jó étvágyat!