Manapság a házvezetőnő szó hallatán olyan figurákra gondolunk, mint Mrs Doubtfire vagy Mrs Hughes a DowntonAbbey-ben, de mindenképpen olyan hölgyre, asszonyra, aki elvégzi a ház körüli munkát, vagyis háztartást vezet fizetségért. A régi angol udvarháztartásokban ez nem így volt. Nézzük meg, mit is csinált a házvezető(nő), vagyis a Housekeeper, de előbb emlékeztetőül vegyük végig, a hierarchiát!

A hierarchia

Ahogy korábban említettem, a ranglétra tetején a gondnok vagy házmester (house steward) állt, utána jött csak a komornyik, majd a lakáj. Nos, a házvezető(nő) is közvetlenül a gondnok után helyezkedett el a ranglétrán és igen tekintélyes személy volt. Ahogyan a gondnokot is, a házvezetőnőt is csak a leggazdagabb háztartások engedhették meg maguknak, nemcsak azért, mert ez még egy fizetést jelentett, hanem azért, mert a legfelsőbb körökben a ház úrnője elfoglalt volt és hivatalos meghívásoknak tett eleget vagy maga szórakoztatott vendégeket. A középosztálybeli családoknál hiányzott tehát a házvezetőnő posztja és részben a szakács, részben a ház úrnője végezte el. (A „Csengetett, M’lord?“-ban sincs házvezetőnő.)

A háztartásban mindenki Mrs-nek nevezte a házvezetőnőt függetlenül attól, hogy férjezett volt vagy sem és többnyire évtizedeken keresztül dolgoztak ebben a pozícióban. A házvezetőnő nem viselt egyenruhát, de mindenki tudta, ki ő, mivel a házvezető ismertetőjele a hatalmas kulcscsomó volt, amit a kezében tartott vagy az övén viselt.

Feladatai

Feladatai közé tartozott a cselédlányok alkalmazása és elbocsátása, az új cselédek betanítása, a kamrák és azok tartalmának (liszt, kávé, tea, gyertya, szappan) és a háztartási textilek (ágyneműk, törölközők, konyharuhák) felügyelete. Az ágyneműket rendszerint három kategóriába sorolta: legjobb (best), család (family) és szolgálók (servants). A mosodából visszaérkező textileket ellenőrizte, félretette a javítandókat és adott esetben átminősítette egyik kategóriából a másikba azokat.

Felügyelte az éves nagytakarítást és ő felelt a háztartásban használt porcelán étkészletekért, tárgyakért, melyeket ekkor átvizsgáltak, javítottak és elmostak.

A ház úrnőjével együtt nézték át és kezelték a háztartási kiadásokat, számlákat és ellenőrizték a minőséget. Természetesen a házvezetőnőnek is roppant megbízhatónak kellett lennie, hiszen az úrnő jobbkeze volt.

Ahogyan a gondnokot, a séfet vagy szakácsot és a komornyikot, a házvezetőnőt is megbecsülték és kiváltságos helyzete miatt külön szobát kapott, amely a cselédekéhez képest jóval kényelmesebb és otthonosabb volt. Több háznál a házvezetők szobáját „mopsz-szalonnak” hívják, utalva a házvezetőnők zord, rosszalló, homlokát ráncoló, szemöldökét összevonó arckifejezésére. 🙂 Szerintem ez elég találó. Nem? 🙂