Új kihívások – blog jelentés

Megint eltelt egy negyedév. Ezúttal nemcsak amiatt szerettem volna blog jelentést írni, hogy lássuk hol tart a blog, hanem azért is, hogy bővebben beszámoljak arról, mik történtek, hiszen olybá tűnhet, hogy szinte semmi sem történt, holott a színfalak mögött komoly munka folyt. Januárban a következőket állapítottam meg:

Lassítanom kell, mert nem bírom a tempót, másra nem jut időm és ez felőröl.

Ezt sikerült megvalósítani és meg kell, hogy mondjam, jól tettem, hogy lassítottam. Lehet, hogy a blog ezzel lassúbb lett vagy a Kedves Olvasó úgy érzi, el van hanyagolva (bár remélem, a minőségi írás és a Facebook-on való aktívabb jelenlét miatt nem), de úgy érzem, visszakaptam az életem egy részét. Új ingerek értek, új inspirációt találtam, újra élveztük a hétvégéket, a hétköznap estéket. Mozi, esti tévézések, könyvek, kirándulások és még sorolhatnám. Ezek mind mind fontos szerepet játszottak abban, hogy egy másik célt is elérjek, mégpedig azt, hogy

Ne akarj gyorsan odaérni, hanem élvezd az utat, gyűjts tapasztalatokat!

Bár a Facebook-on igyekeztem-igyekszem aktívabb lenni, más tartalommal szolgálni és máshogy kommunikálni, az első negyedévben gyakorlatilag a terméken, a vállalkozáson dolgoztam a színfalak mögött. Kicsit úgy éreztem, mint aki száműzte saját magát egy időre. Ezt az Olvasó nyilván nem látja, de biztosítok mindenkit, hogy sikerült a másik célt is megvalósítani, vagyis azt, hogy

Vedd előre a legnagyobb falatot és kezd azzal az új évet!

 

 

Nos, a munka oroszlánrészét elvégeztem. Igaz, hol teljes erőbedobással, hol pedig takarékon, mert az ember az egyik pillanatban tele van félelemmel, kétséggel, a másikban pedig megtáltosodik. Nehéz úgy haladni, hogy az ember kevés bátorítást kap, ráadásul ez az út rögös. Egyrészt csodálatos, hogy az ember a saját ötleteit és elképzeléseit valósíthatja meg, azon dolgozik, amit szeret, másrészt az ember tele van kétséggel, hogy vajon képes lesz-e csinálni. Tudom, hogy amit megálmodtam, jó és piacképes, de hogy fogom-e tudni csinálni, az más kérdés. Kitartani sem volt egyszerű a fő feladat mellett, hiszen az ember szíve szerint elcsábulna és kipróbálna valami új ötletet. Ilyenkor le kellett magam állítani és emlékeztetnem kellett magam arra, hogy először a nagy feladat! És akkor az év elejei szürke időszakot még nem is említettem. Az idei tél valahogy nagyon hosszúnak tűnt: borongós napok, valahogy a dinamika sem jött. De most, a Kos havában minden megújul, új energiák születnek.

Ami a határidőt illeti bizonyára haladhattam volna gyorsabban is, de sikerült végre megértenem, hogy saját tempóban kell haladni, különben az ember kiég. A saját tempó azért is fontos, hogy az ember fokozatosan megbarátkozhasson a gondolattal, hogy mibe vágja a fejszéjét majd illetve átgondolhatja az egész koncepciót.

Természetesen nem szabad a végsőkig húzni a vállalkozás elindítását, de úgy érzem, muszáj, hogy jól kidolgozzam, megalapozzam az egészet. Igen, összecsaphattam volna egy hónap alatt az egészet. Igen, belevághattam volna hamarabb aki mer, az nyer alapon. De ha az ember minőséget szeretne teremteni – márpedig azt szeretnék -, akkor a lassan járj, tovább érsz elvet vallom. Arra is emlékeztetnem kellett magam, hogy ahhoz, amit szeretnék nyújtani, bizony kutatás, tanulás szükséges és ez bizony nem megy egyik napról a másikra. Meg kell adni az időt hozzá.

Napról napra jobban áll össze a fejemben minden egyes eleme az egyelőre nem létező vállalkozásomnak.

Nem, nem arra törekszem, hogy tökéletes legyen, hiszen akkor évekbe telne és tisztában vagyok azzal is, hogy az ember majd menet közben csiszolja, finomítja, ahogy tanul és tapasztal. De úgy érzem, igen is kell az, hogy egyrészt szeressem a termékem, mert csak így fognak tudni rákapcsolódni, csak így tudok hiteles lenni, és kell az, hogy biztosnak érezzem az egészet. Amíg ez nincs meg, balgaság lenne ország-világ elé kiállni.

Elengedtem azt is, hogy hogyan néz ki a blogom. Vannak hibák rajta, nem működnek bővítmények, lassú és még sorolhatnám. De nem tudok ezzel most foglalkozni, viszont tudom, hogy eljön az idő hamarosan, amikor kiszervezem végleg ezt a tevékenységet és újjá fog születni az egész honlap.

Eredmények:

Bevallom, ez az első negyedév, hogy nem néztem meg a statisztikát. Amikor az ember amúgy is bizonytalan, mert máshová teszi az energiáját, nem kell, hogy még a statisztika lehúzza. Úgyhogy fájdalom, kedves Statisztika, de most nem kérek belőled!

Az Instagram számok megindultak, nem nagyon, de elmozdult a holtpontról, ám ami sokkal fontosabb, hogy sikerült végérvényesen elengedni az azon való „görcsölést”, hogy hányan követnek. Már egy ideje nem izgattam magam rajta, de aztán hallottam egy mondatot, ami teljesen más megvilágításba helyezte az egészet. Amikor nemrég moziban voltunk, a reklámok alatt levetítették a Macmillan Cancer Support egyik új reklámját, amelyben a következő hangzott el:

A rákot nem érdekli, ki vagy. […] A rákot nem érdekli, hány követőd van.

Azt hiszem, nem kell tovább magyarázni. Ilyenformán, ha nem sikerül minden nap posztolnom az Instagramon – ami egyébként a húzó és a legsikeresebb platformom -, akkor sem dől össze a világ. Aminek viszont örülök, az a következő:

• Most először ért el fotóm 100+ kedvelést.
• Kialakult párbeszéd néhány emberrel Instagramon, ami jó.
• Továbbra is vannak pozitív visszajelzések, amik erőt adnak:

„Szeretjük a tartalmaidat.” (Best Castle Combe – egy komoly, hivatalos, regionális oldal.)
„Le vagyok nyűgözve a Shakespeare idézettől. Különösen a magyar fordítástól.”
„Nem tudom levenni róla a szemem.”
„Mi az a staddle stone? (egy gomba alakú kő) Egész életemet Angliában éltem, de sosem hallottam róluk.”
„Elképesztő megtudni ezt-azt azokról az épületekről, amelyek mellett oly’ sokszor elhaladtam egész életemben és azon tűnődtem, vajon mik lehettek. Köszönöm, hogy helyismeretre tanítasz.”
„Szuper tudni a ház múltját. Oly’ sokszor elhaladtam mellette kiskorom óta, és most már tudok róla!”

S hogy mi a következő negyedévre a terv?

SOK MINDEN. NAGYON SOK.

• Szintetizálni az eddigi munkát és összeállítani az anyagot.
• Bejegyezni a vállalkozást.
• Biztosítást kötni.
• Megszerezni a szükséges engedélyeket.
• Átnézni, véglegesíteni az árazást.
• Átalakítani a honlapot, amihez pontosítani kell a tartalmat
• Minden praktikai dokumentumot kialakítani (leltár, egészségügyi és biztonsági, számla, könyvelés stb)
• Az utolsó apró részletek kidolgozása.
• Tesztelés
• Ha a tesztelés sikeres, akkor értékesítés, marketing, tárgyalások – hú, de ijesztően hangzik…!
• Na és persze hozzászokni a gondolathoz, hogy kilépjek a komfort zónámból.

Azt hiszem, nem fogok unatkozni. A terv az, hogy júliusra meglegyen minden, de ha nem sikerül, akkor sem fog összedőlni a világ.

 

~

Végezetül pedig szeretném megköszönni az eddigi türelmet és megnyugtatni mindenkit, hogy továbbra is igyekszem érdekes posztokat írni és többet adni magamból a blogon, a közösségi médián és mindenhol.