A barna Windsor leves

 

Így tél derekán bizony jól esik egy tál forró leves. Ráadásul karácsony van, így beugrott egy karácsonyi jelenet. Ugye megvan az , amikor Poirot levest rendel a Poirot karácsonya c. epizódban? Ha nem, akkor emlékeztetőül íme a jelenet:

Poirot vonaton éppen vidékre utazik és az étkezőkocsiban az asztalánál portóit kortyol, amikor a pincér megszólítja:

— Felvehetem a rendelést, uram?
— Á, igen, köszönöm, igen. Kérném, mondja meg! Mi ez a barna, Windsor leves?
— Hát, uram, olyan barna és windsori.

(A pincér egy merőkanállal levest mer Poirot tányérjába.)

— Nem mondhatnám, hogy nagyon ínycsiklandozó…
— Hát, uram, ez a barna Windsor leves.

A jelenet egyébként nem szerepel Agatha Christie 1930-as könyvében.

Nos, érdekelni kezdett – pláne, hogy Windsor mellett élek –, hogy mi is az a barna windsori leves és reméltem, hogy Poirotnál némiképp bővebb magyarázatra találok. Lássuk hát, hogy mi is az a barna windsori leves!

Keveset tudni róla

Van néhány angol étel, amikről keveset tudunk, ilyen például a már említett lemon drizzle torta és ha hiszed, ha nem, a barna Windsor leves is ide tartozik. A levesről úgy tartják, hogy kedvelt előétel volt a viktoriánus és az Edvárd-korban, ennek ellenére csak az 1920-as és 1930-as évekbeli éttermi menükön találni róla bejegyzést.

Volt, aki úgy emlékezett, hogy vonaton ette, ám a Great Western Railway átkutatta az egész archívumát egészen a 19. századig visszamenőleg és semmit sem talált a rejtélyes barna levesről, sőt igazából levest sem szolgáltak föl vonaton – érthető okokból. Az angol író, Evelyn Waugh 1924-ben jegyezte meg, hogy „a dolgok már nem voltak ugyanolyanok, mint régen – beleértve a Windsori levest is”.

Most akkor létezik vagy sem?

Logikus lenne, hogy a levesnek valami magasztos története legyen, mondjuk Viktória királynő kedvenc levese, amelyet a olasz séfje, Francatelli készített neki a Windsori kastélyban és az uralkodó sokszor fogyasztotta, de ez sajnos csak illúzió. Mindenképp rejtélyes egy levesről van szó, amiről mindenki hallott, de senki sem kóstolta vagy látta.

Windsori leves azonban valóban létezett, de nem barna volt. III. és IV. György király kedvenc levese az ún Vermicelli, a la Windsor leves volt, ám ez egy fehér leves volt, ami fehér húsból és tésztából készült.

Francatelli egyébként valóban készített levest Viktória királynőnek, amelynek a neve borjúláb leves Windsor módra volt. Ez egy kocsonyás leves volt, amely borjúlábból, csirkéből, tésztából, fehérborból és tejszínből készült, de nem került a királyi menükre. Francatelli levesét aztán elkezdték átalakítani a szakácskönyvek: Madeira bort és cayenne-borsot adtak hozzá és karamellel besötétítették. Talán ez lehet a titok nyitja…?

Mit mondanak a szakácskönyvek?

Bár a Harry Potter és Downton Abbey szakácskönyvekben szerepel a recept, egy szakácskönyv sem említi a barna Windsor levest a II. világháború előtt, így igazából senki sem tudja, mi is az, hogy barna Windsor leves.

A 20-as években néhány kifőzde és étterem a paradicsomleves mellett a barna Windsor levest is kínált, de nem tudni, miből készült. Az 1940-es években megjelent az ún. Batchelor’s Widnsor konzerv leves (Agglegény leves), ami állítólag a barnamártáshoz (gravy) hasonlított. Néhányan úgy vélik, hogy a háború után, amikor még kevés volt az élelmiszer, a maradékokat barna levesbe (barnamártásba?) főzték össze, hogy semmi ne vesszen kárba.

Anny Gray, kulináris történész szerint a leves valóban létezett, amelyet lepukkant éttermekben szolgáltak föl a jól hangzó Windsor néven ezzel kompenzálván szerény körülményeiket. Az 1950-es években pedig a leves mém lett és viccek tárgyává vált.

 

~

 

Szóval Poirot akár ehetett is barna Windsor levest a vonaton az 1930-as években, meg nem is. A fantáziádra bízom, hogy eldöntsd.