Magyar szemmel talán nem tűnik elég karácsonyi keksznek a shortbread, de Skóciában, ahonnan ered, nagyon is az. S ahogy a híres angol szakács – akinek nem mellesleg az édesanyja skót származású -, Mary Berry mondja:

Karácsonykor igenis kényeztetni kell magunkat.

Nos, akkor kényeztessük magunkat az ún milliomos shortbread-del, ami az alap shortbread luxus kiadása és bevallom, a gyengém! Vigyázat, ez nem kalóriaszegény sütemény, viszont annál finomabb!

A shortbread története

A shortbread története egészen a 12. századig nyúlik vissza, igaz, ekkoriban még teljesen más receptje volt. Megmaradt kenyérből készítették és így is hívták: kenyér-keksz (biscuit-bread). Nem volt édes, kemény volt, hasonló a kétszersülthöz.

A recept a 16. században átalakult: a kovász elmaradt és vajat adtak a tésztához. A „short”, azaz rövid kifejezés a tészta ill keksz omlósságára utal.

Többfajta ízesítésben is készült: Mária, a skótok királynője például rajongott a köménymagos shortbreadért. De készítették vörös áfonyával, mazsolával, később pedig citrommal. A 19. században kezdték el a shortbread tetejét megtölteni narancshéjjal és mandulával.

A shortbreadnek három hagyományos formája van: a kör, a körcikk (petticoat) és az ún ujj (finger), vagyis rudacska. A petticoat (körcikk) elnevezés nem a francia petites gatelles, vagyis kis sütemény kifejezésből származik, ahogy azt sokan gondolják, hanem a petticoat tallies, vagyis harangalakú alsószoknya kifejezésből, amelyet I. Erzsébet idején viseltek.

A milliomos shortbread

Szemben az eredeti shortbreaddel, a milliomos shortbread nem olyan régi: az 1950-es években tettek karamellt a tetejére először, s 1972-ben karamellát és csokoládét. Utóbbi receptje a Scottish Association of Young Farmers’ Clubs (Fiatal Mezőgazdák Skót Társaságának klubja) Receptek c. könyvében jelent meg először. A sütemény véleményem szerint nagyon hajaz a Twix csokira is, amelyet viszont 1967-ben dobott a piacra a Mars cég.

S hogy miért hívják milliomosnak?

Csak tippelni tudok, de szerintem azért, mert nagyon gazdag sütemény ill régebben az alapanyagai, a cukor és a vaj luxus cikknek számított. És mert persze nagyon gazdag sütemény. KALÓRIA GAZDAG. 🙂

HOZZÁVALÓK

Egy 17 x 28cm nagyságú sütőformára elegendő recept:

A shortbreadhez:
100g sós vaj
50g cukor
150g liszt

A karamellhez:
200g sűrített tej
150g sós vaj
50g cukor
50g cukorszirup (Golden syrup)

200g étcsokoládé

A tésztához a lisztet és vajat az ujjaim hegyével elmorzsolom, majd hozzáadom a cukrot és gyorsan tésztát gyúrok belőle. Ha a vaj túlságosan megolvadt, tegyük hűtőbe a tésztát pár percre! A tésztát sütőformába teszem, a kezemmel egyenletes vastagságra lenyomkodom egy kanállal és villával megszúrom. 160 fokon, 10 percig, vagy amíg a sarkak barnulni nem kezdenek sütöm. Sütés után a tésztának a tepsiben teljesen ki kell hűlnie mielőtt ráteszem a karamellt és a csokoládét.

Egy teflonos edényben, közepes tűzön felolvasztom a vajat, cukrot, sűrített tejet és cukorszirupot. Folyamatosan kavargatom, amíg el nem érem a kívánt színárnyalatot. Amikor kész, ráöntöm a kihűlt tésztára. Hogy egyenletesen oszoljon el a karamella, a tepsit felemelem és leejtem az asztalra. Órákig, vagy akár egész este hűlni hagyom.

A kihűlt karamellára öntöm a felolvasztott csokoládé bevonatot és megint fölemelem és leejtem a tepsit, hogy a csoki egyenletesen oszoljon el. Én étcsokoládéval szeretem, de használhatsz tejcsokit is.

A három rétegű shortbreadet soha ne tedd hűtőbe! Szobahőmérsékleten, vagy hideg szobában hagyd megszilárdulni.

A szeleteléshez forró vízbe mártott kést használok, és én klasszikusan négyzetekre vágom a süteményt. Voi lá! Kész is.

Jó étvágyat!

Az adventi időszak annyira különleges a karácsonyi készülődéssel, sütéssel, főzéssel, kreatív ajándékok készítésével.

A milliomos shortbread elkészítése nagyon egyszerű, és a siker garantált az édesszájúak körében. Talán ajándékba is adhatod valakinek karácsonyra.

A minap pikniket rendeztem a saját kertünkben. El voltunk foglalva mindenfélével, ezért jó ötletnek tűnt a piknikezés, hogy ne kelljen főzni, és hogy időt spóroljunk azzal, hogy utazni sem kell hozzá. Arról nem is beszélve, hogy kihasználtuk a szép időt és picit lazítottunk.

Nagyon jól sikerült, s meglepő módon nagyon élveztük, pedig csak a saját kertünkben voltunk. Erről eszembe jutott az egyik „Csengetett, Mylord?” epizód.

Egy nap a szabadban. Ez volt a címe az epizódnak, amelyben Lord Meldrum kirándulni vitte a személyzetét, csak hogy találkozhasson Lady Agathával, akik szintén piknikre vitték a szolgálóikat. Mrs Lipton, a szakács pompás piknik menüt állított össze, amit több fordulóban kellett kivinni az autóhoz. Az inas, Henry a következő megjegyzést tette:

„Vicces ennyi mindent cipelni, csak, hogy a füvön ehessünk! Elég lenne a kertig vinni, ott is ehetnénk.”

S lám lám, volt abban valami, amit Henry mondott.

Aztán gondolkodni kezdem, és érdekelni kezdett a piknik története és hogy még milyen filmben láttam pikniket. Beugrott Viktória királynő, aki a Viktória és Abdul c. filmben viharos szélben egy kietlen dombtetőn jelöli ki a helyet, ahol a szolgálók hosszú cipekedés után megteríthették a piknikhez az asztalt.

Láthatjuk hát, hogy a piknik vonzó volt az arisztokrácia számára, azonban a szabadban való evés nem volt a gazdagok kiváltsága.

A szabadban való étkezés kezdetei

A szabadban való evés mindig is létezett: gondoljunk csak a vadászokra, akiknek vadászat közben ebédet vittek, vagy a napszámosokra, akik szántás vagy aratás közben a szabadban fogyasztották a csomagolt ebédjüket. De a Cornish pasty-t is megemlíthetjük, amelyet direkt úgy készítettek, hogy a bányászok még melegen fogyaszthassák azt piszkos kezükkel.

Ezeket a szabadban való étkezéseket még nem tekinthetjük pikniknek. Még azokat a reneszánsz kültéri étkezéseket sem, amelyek az európai arisztokrácia körében hódoltak. Angliában a kertekbe ún bankett házakat építettek a gazdagok, ahol a desszertet fogyasztották el.

Bár a piknik, amit ma ismerünk nagyon angolnak tűnhet, igazából francia eredetű. A piknik szót 1692-re datálhatjuk, amikor is A francia nyelv eredete c. könyvben (Origines de la Langue Française) a „pique-nique” kifejezés olyan csoportot ír le, amely egy vendéglőben a maguk által hozott bort fogyasztotta. Úgy vélik, a kifejezés olyan beltéri étkezést is takar, amelyhez mindenki hozott valamilyen ételt.

Hogyan jutott a piknik Nagy-Britanniába

A francia forradalom fontos szerepet játszott a piknik Angliában való elterjedéséhez. Sok francia arisztokrata Angliába menekült a forradalom idején, és új hazájukban folytatták szokásaikat. Az ún Londoni Pic Nic Társaságot egy francia telepesekből álló színházrajongó csoport alapította 1801-ben, ahol a tagokat arra kérték, hogy az előadásokra hozzanak egy fogást és hat üveg bort.

A szabadban való evés mint szórakozás és maga a piknik szó a 19. század közepére terjedt el Angliában. Közrejátszott a romantikus mozgalom és költészet is, amely a szabadba buzdította az olvasókat. A felsőosztály a piknikkel kitört a formális, beltéri étkezésből, s helyette a természet lágy ölén, gyönyörű tájjal a háttérben fogyasztotta el ebédjét.

A piknik fénykora

A piknikből a viktoriánus kor alatt lett divat, ám ekkor még a felsőosztály körében. A női magazinok tele voltak praktikus piknik tippekkel, menü ötletekkel és piknik etikettel. A piknik egyik szimbóluma, a fonott piknik kosár is ekkor jelent meg.

A piknik annyira népszerű lett, hogy beivódott szépen az arisztokrácia szezonjába: pikniket fogyasztottak a Henley Royal Regatta, az Ascoti lóverseny, vagy a Glyndebourne opera előtt. A szokás még ma is él.

A vasút, az autók és motorbiciklik terjedésével a közép- és munkásosztály számára is elérhetővé vált az utazás és hogy egy napot a szabadban töltsenek, ahol a csomagolt szendvicseiket, ebédjüket fogyasztották – vagyis piknikeztek.

Piknik ma

Ugyan nem törvényszerű, számomra mégis az angol piknik összefonódik a kerti játékokkal, leginkább a krokettel és a karikadobó játékkal, bár piknikasztalt terítenek a falusi krikett játékhoz is.

Bármilyen étel lehet a piknikkosárban, ám számomra az alábbiak elengedhetetlen elemei az angol pikniknek:

• saláta
• húsos pite, göngyölt kolbász, tojásos fasírt
• kenyér (baguette) és vaj
• szendvics
• koktél virsli
• limonádé
• sodós vagy lekváros kosárka
• eper

Piknikezni bárhol jó: egy birtok kertjében, folyóparton, tengerparton, erdőben, dombtetőn, vagy akár a saját kertünkben.

Ahogy Henry javasolta a „Csengetett, Mylord?”-ban, csak a kertig vittem a holmikat és az ételt.

A poén az volt, hogy ennek ellenére nagyon élveztük a pikniket és az étel is máshogy ízlett a szabadban. Pedig csak saját kertünkben voltunk… Javaslom, hogy próbáld ki a saját kertben való piknikezést! Hidd el, tetszeni fog.

Szeretettel:

Lassan itt a karácsony, s ha máskor nem is, ilyenkor megpróbálunk sütni. Így voltam vele én is, és kipróbáltam egy új receptet: tőzegáfonyás karácsonyi kuglófot.

Sütni mindig jó, de a karácsonyi sütés különleges. Az a legjobb, hogy amikor sülnek a karácsonyi sütik, az egész házban karácsonyi illat terjeng.

Íme a recept 1400ml sütőformához

170g friss tőzegáfonya
200g liszt (lehet gluténmentes is)
180g puha vaj
170g cukor
1 csipet só
½ tk vanília paszta
1 tk sütőpor
3 tojás
1 ek mézeskalács fűszerkeverék
1 ek őrölt fahéj

A cukormázhoz

200g porcukor
2 tk tej
cukrozott tőzegáfonya és friss rozmaring

Cukrozott tőzegáfonya

A dekorációhoz a kandírozott tőzegáfonyát előző nap készítem el.

Ehhez ugyanannyi vizet és cukrot használok, tehát 100ml vízhez 100ml cukrot adok. Egy lábasban felforralom a vizet, hogy a cukor elolvadjon.

A szirupot tíz percig hűlni hagyom, majd beleteszem a tőzegáfonyát és 1-2 percig ázni hagyom.

Az áfonyát leszűröm és tortarácson hagyom lecsepegni, de nem sokáig, hogy ne száradjon meg tejesen.

Ezután egy tányérra cukrot teszek és ebben megforgatom a ragadós áfonyát.

A tőzegáfonyás karácsonyi kuglóf

Kivajazom a sütőformát és liszttel beszórom, majd a hűtőbe teszem.

A sütőt alul felül funkción 170 fokra előmelegítem.

Elkeverem a vajat, a cukrot, a sóval és a vanília pasztával, amíg habos nem lesz (nagyjából 5 perc).

Hozzáadom a tojásokat, de egyszerre csak egyet.

A sütőport és a fűszereket belekeverem a lisztbe, majd a liszt felét hozzáadom a keverékhez. Amint eldolgoztam, hozzáadom a liszt második felét.

A sütőformába pár evőkanál tésztát teszek, amit elsimítok egy kanállal. Ez azért kell, hogy legyen egy réteg a formán, hogy az áfonya ne üsse át.

Ezután adom hozzá a tőzegáfonyát a tésztához és keverem össze. A tésztát beleöntöm a formába, a tetejét picit elsimítom.

A kuglófot 45-50 percig sütöm, hústűvel vagy fogpiszkálóval tesztelem 35-40 percnél.

A megsült kuglófot pár percig hagyom a formában csak, mert a kivett formában a kuglóf tovább sül, ezért óvatosnak kell lenni.

A kuglófot lassan sütőrácsra borítom ki és ott hűlni hagyom.

A cukormáz

Elkészítem a cukormázat. Ehhez használható folyadékként tej, vagy vörösbor vagy akár szörp is. Attól függően, mennyi cukormázat akarunk, egy evőkanál tejhez 100g porcukrot keverek el. Ha több cukormázat szeretnénk, akkor még 100g porcukrot kell a masszához adni és még egy evőkanál tejet. A tejet apránként érdemes adni, mert a cukor kevés folyadékot vesz föl, tehát a máz elég folyékony lehet.

A kívánt állag elérése után a cukormázat a kuglófra öntöm, majd friss rozmaringgal és kandírozott áfonyával díszítem.

Frissen az igazi, de jól tárolva napokig eláll és fogyasztható.

Jó étvágyat!

A nyár elkényeztet bennünket gyönyörű, színes virágokkal. A kertek, mezők különböző színekben pompáznak, és szinte minden héten új, vágott virággal díszíthetjük otthonunkat.

A szárított virág számomra évtizedeken át az őszt jelentette. Csak mostanában értettem meg, hogy ez nem feltétlen kell, hogy így legyen.

Ha a szárított virágok fajtái és színei jól vannak összeválogatva, akkor egy szárított virágkoszorú nagyon is nyári hangulatot kelthet.

Az első szárazvirág koszorúm

Egy ideje teljesen elbűvölnek a száraz virágkoszorúk és elhatároztam, hogy csinálok egyet.

Először azt kellett kitalálnom, hogy milyen színvilágút szeretnék. Nem volt egyszerű, hiszen a kínálat hatalmas és a variációk tárháza végtelen.

Bár szeretem a színes dolgokat, ezúttal egy fehér-bézs-világosbarna-sárga koszorút képzeltem el, amely meleg, nyári naplementére emlékeztet.

A folyamat

A virágokat óvatosan szétszedtem és fajtánként külön kupacokba tettem, hogy jobban átlássam, miből mennyi áll a rendelkezésemre.

Első lépésben kis csokrokat készítettem három különböző kombinációban, hogy legyen ismétlődő minta a koszorúban.

Ügyeltem arra, hogy az egyik csokorba kerüljön egy hosszabb szál is pl. búzaszál, hogy kiálljon a koszorú szélén ezzel forgó vonalat adván a koszorúnak.

A másik dolog, amire figyeltem az volt, hogy az egyik csokor kombinációba terjedelmesebb virágokat tettem, amiket aztán amolyan töltelékként használtam.

A 20cm átmérőjű szalmakoszorúmhoz 35 csokrocskát készítettem, majd elkezdtem összeállítani a koszorút.

Két csokorral kezdtem, amiket V alakban helyeztem el a koszorún és kötöző zsinórral áttekertem. Ezután ismét két csokor jött ugyanígy, majd a V alak közepére egy töltelék csokrot tettem.

A folyamatot addig ismételtem, amíg körbe nem értem. A koszorú felakasztásához egy tört fehér selyemszalagot használtam.

Az eredmény

Be kell vallanom, hogy menet közben párszor szét kellett szednem a koszorút, mert nem jutott elég csokor az egész koszorúra és nem tudtam befejezni. Úgy kellett gazdálkodnom a kis csokrokkal és elhelyezni őket, hogy körbeérjék a koszorút.

Míg adventi koszorúkat több, mint húsz éve készítek, száraz virágkoszorút most készítettem először. Más ezzel az alapanyaggal dolgozni. De úgy gondolom, ez is csak gyakorlás kérdése.

Ugyan nem tökéletes, de elégedett vagyok a koszorúval, ami már kint is lóg a bejárati ajtónkon.

Összefoglalva, amire figyelni kell:

• a koszorú mérete (átmérője)
• fedettség: teljes vagy csak fél koszorú
• koszorú alap: ez lehet vaskarika vagy szalma alap
• szárazvirág mennyiség: a fentiek határozzák meg, hogy hány szálra van szükség a koszorúhoz. Az enyémhez 250 szálat használtam.

Bízom benne, hogy Te is kedvet kapsz egy kis virágkötéshez. Jó munkát!

Szeretettel,

Az England’s Puzzle blog a idén júliusban ünnepli a hatodik születésnapját, és ebből az alkalomból egy torta recepttel szeretnék kedveskedni Neked és megköszönni, hogy követed a blogot.

Nem voltam benne biztos, hogy sikerül megcsinálnom és lefotóznom a hétvégén, de végül összejött.

Ugyan a torta borzasztó egyszerű és igazából semmi extra nincs benne – leszámítva azt, hogy az angolok kedvenc nyári tortája -, remélem, hogy tetszeni fog és esetleg inspirál, hogy te is elkészítsd és kipróbáld otthon. Mindenesetre szívből csináltam – Neked, Nektek.

Bármilyen gyümölcsöt használhatsz, bár szerintem nyári, bogyós gyümölcsökkel a legfinomabb: eper, málna, szeder és áfonya kombinációval.

Tészta

125g liszt
125g cukor
50g vaj
4 tojás
1 csipet só
1 teáskanál sütőpor

Töltelék

400ml tejszín
porcukor
vanília kivonat
eper
málna
áfonya
szeder
ribizli

Elkészítés

A tortalap elkészíthető előre, mondjuk egy nappal a kerti parti előtt, hogy a nagy napon csak össze kelljen állítani és díszíteni.

A száraz alapanyagokat (lisztet, sütőport és a csipet sót) összekeverem egy tálban, majd egy másik tálban kézi mixerrel habosra keverem a tojást a cukorral.

A lisztet apránként adagolom a tojásokhoz és elkeverem a kézi mixerrel. Nem túl sokáig, mert az nem tesz jót a tésztának.

Végül hozzáadom a felolvasztott és kihűlt vajat és jól belekeverem a tésztába.

Kivajazok két, 20cm átmérőjű, 4cm mély tortaformát és beszórom prézlivel. (Lehet egy nagy tortaformában is sütni és végül kettévágni a piskótát. A formához sütőpapír is használható, de én szeretek kevés csomagolóanyagot használni.)

A 180 C-ra előmelegített sütőben 20-30 percig sütöm a tortalapokat. Akkor sült meg a tészta, ha a közepébe dugott fogpiszkálón nem látunk ragacsos tésztát.

A tortát hagyom teljesen kihűlni.

Egy tálban kézi mixerrel fölverem a tejszínt és egy kevés porcukrot és pár csöpp vanília kivonatot adok hozzá. A porcukor ízlés kérdése – én nagyon keveset adok hozzá, hogy éppen csak édes legyen picit. Máskülönben túl gej lenne a hab.

Az alsó tortalapot óvatosan megkenem a tejszín felével, majd vegyes bogyós gyümölcsökkel töltöm meg.

A második tortalapot óvatosan a tortára teszem, megkenem a maradék tejszínnel és a maradék gyümölccsel díszítem. Voilá! Kész is a nyári, erdei gyümölcsös torta. Nem is volt nehéz. Ugye?

Nyári kerti partikon könnyű és üdítő sütemény, amit szívből ajánlok. Hűtőben egy két napig eláll a tortalap elázása nélkül.

A legjobban azt szeretem ebben a tortában, hogy könnyű és nem túl édes. Gyakorlatilag a gyümölcs édesíti, nem a hab vagy a tészta. És pont ezért hat frissítően. Ráadásul ki tud ellenállni az erdei gyümölcsöknek nyáron?

Még egyszer köszönöm, hogy olvasod és követed a blogot!

Szeretettel,

Az Eton Mess egy klasszikus nyári desszert, amit talán „Etoni rumlinak” fordítanék le. Ez az egyik leghíresebb angol desszert, az angol nyár szinte elképzelhetetlen nélküle – no meg persze a Wimbledoni torta nélkül. Eperből, habcsókból és tejszínből készül.

Az Eton Mess története

A desszertet állítólag 1893-ban említették meg az újságok, mint etoni desszertet, amelyet a Harrow iskola elleni krikett meccsen szolgáltak föl.

Ám van egy ennél sokkal bájosabb történet is 1920-ból. Állítólag egy pavlova desszertet csomagoltak egy piknik kosárba az etoni fiúnak a krikett meccs utánra, ám egy labrador ráült a kosárra és a pavlova összetört. A fiúk nem bánták, és megették a desszertet így is.

Nos, mindenki döntse el maga, hogy melyik sztorit hiszi el.

Hogyan készül az Eton Mess?

Ezt a desszertet nagyon egyszerű elkészíteni, pláne, ha boltban kapható, kész habcsókkal dolgozunk.

HOZZÁVALÓK

6 db habcsók kosárka
500g eper
50g cukor
fél citrom leve
450ml tejszín
1 ek porcukor

Az epreket félbe vágom, rászórom a cukrot és ráöntöm a citrom levét.

A tejszínt addig verem föl, amíg majdnem teljesen kemény nem lesz.

A habcsókokat a kezemmel nagyobb darabokra töröm össze, majd egy réteget teszek a tálba, aztán egy réteg tejszínt és egy réteg epret. A tál vagy pohár méretétől függően megismétlem a rétegeket.

A tetejét megszórom porcukorral.

Jó étvágyat!

Így tél derekán bizony jól esik egy tál forró leves. Ráadásul karácsony van, így beugrott egy karácsonyi jelenet. Ugye megvan az , amikor Poirot levest rendel a Poirot karácsonya c. epizódban? Ha nem, akkor emlékeztetőül íme a jelenet:

Poirot vonaton éppen vidékre utazik és az étkezőkocsiban az asztalánál portóit kortyol, amikor a pincér megszólítja:

— Felvehetem a rendelést, uram?
— Á, igen, köszönöm, igen. Kérném, mondja meg! Mi ez a barna, Windsor leves?
— Hát, uram, olyan barna és windsori.

(A pincér egy merőkanállal levest mer Poirot tányérjába.)

— Nem mondhatnám, hogy nagyon ínycsiklandozó…
— Hát, uram, ez a barna Windsor leves.

A jelenet egyébként nem szerepel Agatha Christie 1930-as könyvében.

Nos, érdekelni kezdett – pláne, hogy Windsor mellett élek –, hogy mi is az a barna windsori leves és reméltem, hogy Poirotnál némiképp bővebb magyarázatra találok. Lássuk hát, hogy mi is az a barna windsori leves!

Keveset tudni róla

Van néhány angol étel, amikről keveset tudunk, ilyen például a már említett lemon drizzle torta és ha hiszed, ha nem, a barna Windsor leves is ide tartozik. A levesről úgy tartják, hogy kedvelt előétel volt a viktoriánus és az Edvárd-korban, ennek ellenére csak az 1920-as és 1930-as évekbeli éttermi menükön találni róla bejegyzést.

Volt, aki úgy emlékezett, hogy vonaton ette, ám a Great Western Railway átkutatta az egész archívumát egészen a 19. századig visszamenőleg és semmit sem talált a rejtélyes barna levesről, sőt igazából levest sem szolgáltak föl vonaton – érthető okokból. Az angol író, Evelyn Waugh 1924-ben jegyezte meg, hogy „a dolgok már nem voltak ugyanolyanok, mint régen – beleértve a Windsori levest is”.

Most akkor létezik vagy sem?

Logikus lenne, hogy a levesnek valami magasztos története legyen, mondjuk Viktória királynő kedvenc levese, amelyet a olasz séfje, Francatelli készített neki a Windsori kastélyban és az uralkodó sokszor fogyasztotta, de ez sajnos csak illúzió. Mindenképp rejtélyes egy levesről van szó, amiről mindenki hallott, de senki sem kóstolta vagy látta.

Windsori leves azonban valóban létezett, de nem barna volt. III. és IV. György király kedvenc levese az ún Vermicelli, a la Windsor leves volt, ám ez egy fehér leves volt, ami fehér húsból és tésztából készült.

Francatelli egyébként valóban készített levest Viktória királynőnek, amelynek a neve borjúláb leves Windsor módra volt. Ez egy kocsonyás leves volt, amely borjúlábból, csirkéből, tésztából, fehérborból és tejszínből készült, de nem került a királyi menükre. Francatelli levesét aztán elkezdték átalakítani a szakácskönyvek: Madeira bort és cayenne-borsot adtak hozzá és karamellel besötétítették. Talán ez lehet a titok nyitja…?

Mit mondanak a szakácskönyvek?

Bár a Harry Potter és Downton Abbey szakácskönyvekben szerepel a recept, egy szakácskönyv sem említi a barna Windsor levest a II. világháború előtt, így igazából senki sem tudja, mi is az, hogy barna Windsor leves.

A 20-as években néhány kifőzde és étterem a paradicsomleves mellett a barna Windsor levest is kínált, de nem tudni, miből készült. Az 1940-es években megjelent az ún. Batchelor’s Widnsor konzerv leves (Agglegény leves), ami állítólag a barnamártáshoz (gravy) hasonlított. Néhányan úgy vélik, hogy a háború után, amikor még kevés volt az élelmiszer, a maradékokat barna levesbe (barnamártásba?) főzték össze, hogy semmi ne vesszen kárba.

Anny Gray, kulináris történész szerint a leves valóban létezett, amelyet lepukkant éttermekben szolgáltak föl a jól hangzó Windsor néven ezzel kompenzálván szerény körülményeiket. Az 1950-es években pedig a leves mém lett és viccek tárgyává vált.

~

Szóval Poirot akár ehetett is barna Windsor levest a vonaton az 1930-as években, meg nem is. A fantáziádra bízom, hogy eldöntsd.

Már vagy ezer éve akartam csinálni egy crumble-t, amit ne mis tudom, minek lehetne lefordítani. Talán a legközelebb a morzsa lenne, de nem császármorzsa, hanem gyümölcsmorzsa.

 Mi is az, hogy crumble?

Ez a desszert tulajdonképpen a II. világháború alatt vált népszerűvé az Egyesült Királyságban és a piték könnyebb és olcsóbb változata volt, mivel sok alapanyagot és élelmiszert csak jegyre lehetett venni. Nekem mindig a pubok kínálata jut az eszembe, hiszen egészen biztos, hogy a desszert menüben találunk crumble-t.

Számomra ez kifejezetten őszi és téli desszert, hiszen forrón az igazi, meleg sodóval leöntve. Meglepődtem, mennyire egyszerű elkészíteni, úgyhogy ezután egészen biztos, hogy többször fogok ilyet csinálni – remélem, Te is! A legjobb, hogy fagyasztott gyümölccsel is kiváló és hogy kedvedre variálhatod a gyümölcsöt. Lehet használni csak almát, vagy almát szederrel, erdei gyümölcsöket, vagy rebarbarát, sőt szilvát is. Bármit, amihez éppen kedved van. (Ha friss gyümölcsöt használsz pl. almát, akkor meg kell rottyantani előtte egy picit, mintha almás pitét készítenél.)

HOZZÁVALÓK:
(egy tepsihez)
50g liszt
50g zabpehely
50g vaj
50g cukor
egy marok dió
egy evőkanál citromlé
fagyasztott gyümölcs (én vegyes erdei gyümölcsből és rebarbara befőttből készítettem)

Sodó:
570ml tej
55ml tejszín
½ teáskanál vanília kivonat
4 tojássárgája
2 teáskanál kukorica keményítő

Elkészítés:

• A morzsát roppant egyszerű elkészíteni: gyakorlatilag a vajat, a lisztet és a cukrot el kell morzsolni az ujjunkkal, amíg morzsát nem kapunk. Ehhez hozzáadjuk a zabpelyhet és az apróra vágott diót. A zabpehely és a dió elhagyható, viszont szerintem finomabb és ropogósabb, ha hozzáadjuk.
• A fagyasztott gyümölcsöt beleteszem egy tepsibe, egy kevés cukorral megszórom (bár ez ízlés kérdése is, szerintem elég kevés is) és hozzáadom a citromlevet. A gyümölcsöt átforgatom a tepsiben, majd a tetejére szórom a morzsát, hogy elfedje mindenhol.
• Sütőben 180 fokon 20-30 percig sütjük. A lényeg, hogy a morzsa aranybarnára süljön, viszont vigyázat, a gyümölcs leve kibuggyanhat a morzsa alól!
• Amíg sül a desszert, addig elkészítjük a sodót, ami szintén borzasztó egyszerű. A tojássárgáját, cukrot és kukoricakeményítőt elkeverjük. A tejet, a tejszínt és a vanília kivonatot egy lábosban felforraljuk, majd apránként hozzákeverjük a tojássárgájákhoz. Amint hozzáadtuk az összes tejet, visszaöntjük a lábosba és közepes tűzön, folyamatosan kevergetjük, amíg be nem sűrűsödik.

Amint kész a crumble, tálalhatjuk is! Meleg sodóval az igazi. Hideg, téli estékre kiváló lélekemelő.

Jó étvágyat!

Ahogy beállít az ősz, süthetnékem támad. Ráadásul valahogy az ősz nekem valami almásat diktál. Nem akartam ismét almás pitét sütni (bár nagyon csábító volt a lehetőség), ezért valami új után kutattam. Ezt a Mary Berry receptet találtam, amit a saját szám ízére alakítottam mégpedig úgy, hogy nem tejszínhabot, hanem vajkrémet használtam és nem bolti, hanem házi citromkrémet.

Amikor először készítek el egy süteményt, mindig aggódom, hogy vajon jól sikerül-e, finom lesz-e. Jelen esetben annál is inkább, mivel a citromkrém elnyomhatja az alma ízét, amit nem akartam. Fejben tudtam, hogy hogyan szeretném: úgy, hogy a citrom lehelet könnyedén jöjjön át és érezni lehessen az alma ízét is. Nos, örömmel jelentem, hogy bizony finom lett és amikor Bill az első falatot a szájába vette, azt mondta, hogy elsőre bizony az alma ízét érezte. Juhé!

Na, ne mis ragozom tovább (én utálom az olyan recept cikkeket, amik órákon keresztül rizsáznak és mérföldeket kell legörgetni, hogy az ember a receptet megtalálja.)

HOZZÁVALÓK

Piskóta:
112g vaj
112g cukor
112g liszt
1/2 teáskanál sütőpor
2 tojás
2 db alma reszelve, kinyomkodva

Vajkrém:
100g vaj
porcukor

Citromkrém:
1 tojás
1 tojássárgája
2 és fél db citrom leve
50g vaj
50g cukor (ízlés szerint módosítható)
1 teáskanál kukorica keményítő

Figyelem:

• Az eredeti recept a piskótához dupla ennyi mindenből. Én mindig fél mennyiséggel dolgozom, mert elég a fele is.
• Az eredeti recept az eredeti (tehát dupla) mennyiséghez összesen 2 db almát ír elő, de amikor megkóstoltam a tésztát, nekem az alma íze nem jött át, ezért egy helyett kettőt használtam. Ilyenformán, lehetséges, hogy az eredeti mennyiséghez sem kettő, hanem négy db alma szükséges.
• Ahogy az elején írtam, az eredeti recept tejszínhabot használ töltelékként. Szerintem az túl nedves és nehéz lenne ehhez a süteményhez, ezért én vajkrémre cseréltem.

A tésztához a reszelt alma kivételével mindent összeturmixolok egy tálban. Bár a recept nem írja, én kinyomkodtam a reszelt alma levét, és csak utána kevertem bele a tésztába.

A tésztát egy kivajazott és sütőpapírral kibélelt, kerek sütőformába öntöttem és 180C fokon 30-40 percig sütöttem.

Amíg a piskóta sült, addig elkészítettem a citrom- és vajkrémet.

Egy tálban összekevertem a citromlevet, a cukrot, a kukoricakeményítőt és a tojást. A vajat alacsony hőfokon felolvasztottam, majd a citromos keveréket beleöntöttem és jó gyorsan elkevertem, miközben közepesre emeltem a hőfokot. Folyamatos kevergetés mellett addig főztem, amíg puding szerű állagot nem kaptam.

Amint kész, félretettem és hűlni hagytam, majd sűrű szűrőn átszűrtem, hogy csomómentes legyen.

A vajkrémhez a vajat egy tálban két percig kézi mixerrel elkevertem, majd a porcukrot apránként hozzá kevertem. Annyi cukrot adok hozzá, ami szerintem még a nem gej kategória, de kinek mennyi.

A kihűlt piskótát ketté vágtam és csak akkor kentem meg az alsó tortalapot, amikor az teljesen kihűlt, máskülönben a vajkrém elolvadt volna rajta. A vajkrémet egyenletesen elkentem, majd rá vékonyan a citromkrémet. A tortalap felső részét porcukorral meghintettem.

Ahhh, isteni őszies ízvilág… Finom teával és isteni vendégvárónak is.

Próbáld ki!

Ha létezik alap sütemény, amit a britek igazán britnek tartanak, akkor az a custard tart, vagyis a tojáskrémes kosárka. Szinte minden pékségben és cukrászatban lehet kapni. A sütemény egyszerű és nagyszerű és magam sem tudom, hogy eddig miért nem próbáltam ki. Itt volt hát az ideje, hogy kipróbáljam és meg kell hagyni, nagyon egyszerű elkészíteni.

De előtte vessünk egy pillantást a történetére!

A custard tart nagyon hasonlít a portugálok pastéis de nata (alias pastéis de Belem) süteményére és a Hong Kong-i és macaui tojáskrémes süteményére is. Ám míg a britek omlós tésztát használnak és szerecsendióval szórják meg a tetejét, addig a portugálok hájas tésztából készítik és fahéjjal ízesítik. Mivel Hong Kong brit, Macau pedig portugál gyarmat volt, előbbi a brit receptet, utóbbi pedig a portugált követte, igaz, csak 1989-ben álltak át a portugál receptre, mert egy angol gyógyszerész portugáliai látogatásakor megkóstolta a portugál pastéis de nata-ját és jobban bejött neki a hájas tésztával, mint az angolok omlós tésztájával. Annyi különbség van még az ázsiai és az európai krémes kosárka között, hogy a tésztához nem vajat, hanem zsírt használtak, mivel az ázsiai országokban nem készítettek vajat és macerás volt importálni.

Ezek után joggal merülhet föl a kérdés, hogy akkor melyik volt előbb illetve, hogy valóban brit eredetű-e a tojáskrémes kosárka.

A 18. században Portugáliában a szerzetesrendek a ruhák keményítésére tojásfehérjét használtak, ami aztán azt eredményezte, hogy sok tojássárgája megmaradt. Kezdeni kellett hát vele valamit, így a szerzetesek krémes kosárkát kezdtek el sütni, amit  vagy eladtak vagy maguk fogyasztottak el. A süteménysütés központja állítólag a Lisszabonhoz közeli Belém torony mögötti Szent Jeromos rendben volt.

Ezzel szemben viszont Angliában IV Henrik 1399-es koronázásakor már krémes kosárkát szolgáltak föl, igaz, akkor még doucettys-nek hívták. A szó a francia „doux”, azaz édes szóból ered, de ez nem feltétlen jelenti azt, hogy a sütemény francia eredetű, hiszen nagyon sok francia szót használtak Angliában.

Szumma-szummarum, úgy néz ki, hogy a krémes kosárka, tortácska angol eredetű.

Ezek után lássuk, hogyan is készül! Meg fogsz lepődni, mennyire egyszerű.

HOZZÁVALÓK:

(10 db 6,5 cm átmérőjű)

Tészta
90g liszt
12g őrölt mandula
60g vaj
27g cukor
1 tojás

Tojáskrém
350ml tej
3 tojássárgája
45g cukor
szerecsendió

A vajat elmorzsolom a liszttel, majd hozzáadom a cukrot és végül a tojást. Ha kell, adok még hozzá egy kis lisztet, hogy a tésztát összedolgozzam. Pár percig gyúrom, majd fóliába csomagolom és fél órára a hűtőbe teszem.

Amíg a tészta pihen, addig elkészítem a krémet. A tojássárgáját habosra keverem a cukorral, a tejet pedig lassú tűzön megmelegítem és apránként a tojáshoz keverem. A keveréket ezután leszűröm egy sűrű szitán.

A tésztát a pihenési idő után kinyújtom (kb 5mm vastagságúra), majd 11-12cm átmérőjű köröket szaggatok.

A tésztalapocskákat kivajazott muffin tepsibe teszem, és benyomkodom a formába, hogy a tészta rendesen üljön benne. Megszurkálom az alját villával.

Az eredeti recept azt mondja, hogy töltsük meg a kosarakat a sodóval és így tegyük be a sütőbe, de a tapasztalatom az, hogy így nem feltétlen sül meg a tészta, ezért én elő sütném a tortácskákat pár percre és csak ezután önteném bele a sodót. Sütés előtt szórjuk meg a sütemények tetejét őrölt szerecsendióval!

A süteményt 180 fokon kb 30 percig sütjük, vagy amíg kész nincs.

~

A custard tart langyosan vagy hidegen a legfinomabb és egy legföljebb két nap alatt el kell fogyasztani. Ám azt hiszem, ezzel nem lesz probléma, mivel tényleg nagyon finom.

Jó étvágyat!